AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

67-esek úgy vélték, hogy egy háborús fenyegetés, vagy akár háború esetén a magyar ellenzék ki fog józanodni és észreveszi a dualizmus megőrzésének szükségességét. Ez a nézet nem is volt alaptalan és az ellenzék 1914-es háborús lelkesedése igazolta is a számítást. STEED londoni főnökének, CHiROLnak beszámolt ezekről a nézetekről.

51 KHUEN-HÉDERVÁRY elmondta neki: „Mindig arról próbálom őt (Ferenc Józsefet) meggyőzni, hogy ezekből a magyarországi bajokból addig nem fogunk tudni kilábolni, amíg nem produkálunk egy olyan külpolitikai ügyet, amely érinti az Osztrák—Magyar Monarchia egészének érdekeit. Ekkor és csak ekkor fogják a budapestiek megérteni, mennyire szorosan össze vannak fonódva érdekeik Ausztria érdekeivel. Megkérdeztem, hogy a Balkánra gondol-e, mire bólintott." Az olasz nagykövetség szerint a balkáni terjeszkedés híve KHUENHÉDERVÁRY, TISZA és BURIÁN (a közös pénzügyminiszter, Bosznia-Hercegovina kormányzója), de GOLUCHOWSKI ellenzi, csakúgy mint egyes monarchiabeli lengyel körök Oroszország elleni terveit.

52 Az olasz—osztrák háborút STEED a két fél katonai felkészületlensége miatt lehetetlennek tartotta, de azért elhatározta, „a húsvéti ünnepek alatt Inssbruckból Tirolon keresztül leszaladok Veronába és megnézem, mi folyik a határ két oldalán".

53 Ebben az időben STEED is úgy értékelte a magyarországi konfliktust, hogy itt a Grossmachtstellung messzetekintő hívei állnak szemben a kishatalmi nemzeti önállóság rövidlátó nacionalistáival.

54 A március végi megegyezési kísérletek kudarcáért egyértelműen a koalíció szélsőségeseit, „a hivatásos obstruálókat" tette felelőssé.

55 Kezdettől fogva arra törekedett ezért, hogy a koalíció „mérsékelt" és „szélsőséges" tagjait különválassza, s az előbbieket (esetleg éppen a kritikával) rávegye a vitatott katonai követelések félretételére és a kormányalakításra. A Times szerkesztői — mint a későbbiekből látni fogjuk, minden bizonnyal CHIROL — tudósítójuknál tovább mentek a koalíció álláspontjának részleges méltánylásában. Ezt mutatja az április 17-i vezércikk,

56 amely egyben a brit uralkodó osztályok magyarság-képének is jó összefoglalója. „Az európai kontinensen nincs még egy nép, amely állandóbb jelleggel bírta volna az angolok rokonszevét és tiszteletét, mint Magyarország népe. Kivívták csodálatunkat és élvezték erkölcsi támogatásunkat azokban a küzdelmeikben, amelyeket az Osztrák — Magyar Monarchia keretei között alkotmányos szabadság ősi jogáért vívtak és azoknak az intézményeknek a kifejlesztéséért, amelyek szabályozott szabadságjogaiknak bástyái és egyben szervei. Régi barátságot és őszinte figyelmet érzünk e lovagias nép iránt, amely hitünk szerint a miénkhez hasonló politikai eszméket vall, 51. STEED levele CHiROihoz, 1905. márc. 27. PHS Papers. 52. Ezeknek lényege Orosz-Lengyelország fellazításával egyidejű támadás Oroszország ellen, a balti tartományok átengedése Németországnak, amely cserébe lemondana lengyel területeiről, így Habsburg-fennhatóság alatt létrejöhetne a lengyel egység. „Plunkett [az angol nagykövet] véleménye szerint az ötlet eszelős lengyel őrültség, de azt mondja, a lengyeleknek annyira megtetszett, hogy szembefordultak Goluval, aki hallani sem akar róla. Szegény Golunak így el kell viselnie a fentemlített magyar trió ellenségességét, lengyel honfitársai haragját és a császár leánya, Mária Valéria főhercegnő intrikáit, aki szerint Golu nem eléggé katolikus. Szegény Golu, aki pedig jámborabb a pápánál!" STEED fenti levele. 53. STEED a tervezett utat április végén le is bonyolította. 54. TT, 1905. márc. 28. 5. 1. 55. TT, 1905. ápr. 3. 3. 1. és ápr. 4. 5. 1. 56. TT, 1905. ápr. 17. 9. 1. 384