AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Keresztury Dezső: Az önálló magyar opera- és balettszcenika kialakulása

valóság illúzióját keltő költőiség. Mindig a produkció egységét kívánta szolgálni, s ezért általában csak olyan feladatokat vállalt el, amelyeknek megoldásában nem kellett kilépnie a harmonikus összhatást létrehozó együttes kereteiből. A maga tartózkodó eszközeivel mindig ízlésesen szép látványt kívánt felidézni; soha nem volt kihívó, egyénieskedő; kerülte, mert nem szerette az ún. sokkhatásokat. A hagyomány azonban, amelynek őrizője, elevenen tartója lett, igen nemes hagyomány volt, s főként a színházi, drámai, operai művészet klasszikus alkotásainak szolgálatában remekelt. NAGYAJTAY Teréz mestere volt az egyéniségek jellemzésének ; jelmezei viselőjük egyéniségét kívánták kifejezésre juttatni; jelmezterveinek nagy részén kiváló érzékkel egyénített arcokat is láthatunk. Közönsége s munkatársai megkülönböztetett tisztelettel fordultak feléje; az Iparművészeti Főiskola tanárakónt a kosztümtervezők igen jól képzett nemzedékét nevelte fel; a hivatalos elismerés az ő esetében sem maradt el: Kossuth-díjas és édemes művész lett. MÁRK Tivadar a budapesti Iparművészeti Főiskolán textiltervezést tanult; 1924-ben az Operaház ösztöndíjas jelmeztervező asszisztense lett, aztán a műhelyek vezetője s máig az Operaház vezető jelmeztervezője. 0 is elmondhatná, amit egy ünneplés alkalmával OLÁH Gusztáv: „élettársam az Operaház". De neki megadatott, hogy friss erőben megünnepelhesse e frigy aranylakodalmat. Első önálló „nagy" tervezői munkájával, a Hovanscsina jelmezeivel kivételes sikert aratott. Az elsőt a sikerek hosszú sorozata követte itthon és külföldön is. MÁRK Tivadarról is csak azt ismételhetjük, amit nagy díszlettervező nemzedéktársairól: ha egyszer majd összeállítják műveinek katalógusát, az jókora kötetet fog megtölteni. Egyéniségét, művészetét az alaposságon, a technikai és tárgyi felkészültségen, hosszú s nehéz tapasztalatok folyamán edzett anyag- ós helyzetismereten túl a hajlékony alkalmazkodókészséget mindig frissen ellensúlyozó találékony képzelőerő, a biztos arányérzék, s a rendkívüli sokoldalúság jellemzi. Teljes egyetértéssel tudott mindig együttműködni az Operaház nagy színpadtervezőivel és előadóművészeivel. Igen tudatos művész; ezért vált kitűnő tanárrá is az Iparművészeti Főiskolán. OLÁH Gusztávval vallotta ő is, hogy a rendezői, tervezői képzelet gazdagsága csak akkor talál igazán célba, ha teljes kor- és tárgyismerettel párosul. A színpadi jelmez a szereplő művész „lelki ruhája" is egyben, vallotta, első pillanatra meg kell mutatnia, kivel állunk szemben. „Sok rafinéria, találékonyság, gyakorlati tudás kell ahhoz, hogy a színpadi jelmez stílusában, színeiben, formájában a környezetbe beleilleszkedjék ... a jelmeznek mutatnia kell pl. az idő múlását, magának is ,szerepelnie' kell. ,Az ifjú gárda' komszomolistái jelenetenként ugyanabban s mégis más jelmezben lépnek színpadra, mindig rongyosabban, ahogy a dráma a tragikus befejezéshez közeledik. Legnehezebb mai ruhát, mint jelmezt alkalmazni úgy, hogy dramaturgiailag is jó legyen! A mai színpadokon igen sok rendező s tervező mellőzi a történelmi hatást. Eluralkodik az absztrakt, a mondvacsinált, megnevezhetetlen valami. Közismert klasszikus művekről letörlik a korszakot idéző stílusjegyeket, hogy e művek a mai ember közelébe kerüljenek. Ebből rengeteg nehézség, zavar származik. Mentől semlegesebb — csupán jelzett — lesz a díszlet, annál jobban megnő a jelmezek szerepe; ami a díszletből elmarad, ezeknek kell kifejezniök. A jelmez nemcsak egészében, hanem részleteiben is jelentést hordoz, minden árnyalata szerephez jut. Még az olyan tartozékok is, mint az alsónemű, a nadrágtartó, harisnyakötő. Szükséges persze, hogy az ilyen intim részletek is mindig valamilyen megkomponált egységben jelenjenek meg, a darab s a rendezés követelményei szerint. S mindehhez hozzá kell számítanunk a színpadi környezet, a mozgás, a színek és a megvilágítás hatásait . . . Az Opera színpadán is igen fontos a dramaturgiailag helyes ,csomagolás'." 365