AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Keresztury Dezső: Az önálló magyar opera- és balettszcenika kialakulása

orosz operák bemutatói — főként a Hovanscsina, a Borisz Godunov, az Anyegin, de STRAVINSZKIJ Oedipusa is — az ő segítségével lettek a magyar színházművészeti élet eseményeivé. Nem egyszer rendezett külföldön, a milánói Scalában, a firenzei Maggio musicalen; a halál is Münchenben érte, ahol vendégrendezőként dolgozott éppen. Szeretett tanítani: ilyen minőségben a Zeneakadémián meg az Iparművészeti Főiskolán működött. Mindenütt szerették, megbecsülték; a legmagasabb elismerést, rangot, kitüntetéseket kapta meg, amit az ő területén működő művész itthon megkaphat. Rendezett, díszletezett és kosztümözött bohózatot és tragédiát, modern és klasszikus darabokat, balettet, operát, operettet; a maga együvéforrott munkatársi csoportjai mellett együttműködött a legkülönfélébb ízlésű, stílusú, rangú és temperamentumú rendezőkkel, színészekkel, énekesekkel, kosztümtervezőkkel, balett-táncosokkal: a színházi és operai világ igen sokfajta emberével. Együttműködése csaknem mindig zavartalan volt, s ez nem csupán kitűnő modorának, okosságának, egyre növekvő tekintélyének, hanem főként csodálatra méltó tárgyszeretetének és műhelygondjának volt köszönhető. Ezért tudott hozzásimulni a legkülönfélébb egyéniségekhez, feladatokhoz, művészi felfogásokhoz, de ezért tudta a legmakacsabb rendezők elképzeléseit is szelíd eréllyel a maga egyéniségéhez hajlítani. Kora, körülményei, feladatköre, egyénisége sem a nagy úttörők közt jelölte ki helyét; voltak, akik túlságosan alkalmazkodónak, eklektikusnak tartották munkásságát. 358 Mozart: Varázsfuvola. Oláh Gusztáv díszletterve. Operaház. 1933