AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Keresztury Dezső: Az önálló magyar opera- és balettszcenika kialakulása

rűbben szerelték fel. Rendelkezésre állt egy minden gyors kulisszaváltás lebonyolítására alkalmas, hatalmas zsinórpadlás; a színpadi hatások minden egykorú lehetőségét szolgáló gépi-technikai felszerelés. Az Operaház nézőterének és helyiségeinek világítását már a tűzbiztos égőkben felizzó „légszesz", a gáz szolgáltatta: a nézőtérbe leereszkedő hatalmas csillár fényét az első emeleti páholysor előtt elhelyezett tizenkét kisebb csillár emelte. Sőt: a színpadi „hatásvilágítás" szolgálatára már ekkor négy ezerkétszáz gyertyafény erősségű ívlámpa is rendelkezésre állt. 1895 nyarán pedig az egész épület világítását villanyárammal látták már el. Csakhogy: a modern felszerelések nagy része használatlanul maradt. Részben nem volt még kiképezve a kezelésükhöz szükséges technikai szakemberek gárdája; részben hiányzott az a rendező, tervező tehetség, aki élni tudott volna velük. S érdemes megjegyezni, hogy az első olyan modern kísérleteket, amelyek már a színházi képvilág megmozgatására, átformálására törekedtek, a közönség és a bírálat is némi (nem egyszer ingerült) idegenkedéssel fogadta. A hagyományos színpadtér, s ezzel együtt a hagyományos díszlet- és jelmeztervezés első komoly kísérletei egy sajátos, ellentmondásos, de kivételesen sokoldalú magyar tehetség, KÉMÉNDY Jenő munkásságában jelentkeztek. Egyforma, erővel az elmélet és a gyakorlat síkján. KÉMÉNDY voltaképpen festőnek készült.. Első komoly sikereit mint festő aratta, mindvégig megbecsült tagja volt a festők társadalmának, a magyar festőművészet története is számon tartja munkásságát. 0 is Münchenben nevelkedett. De mint festő is igyekezett kibontakozni a század végén uralkodó, főként a müncheni Akadémia iskolájaként jellemzett ideálromantikus, patetikusan történelmi s idillikusan-édeskésen életképszerű stílus világából. Mind a történelemben, mind az életképben a valóság bensőségesebb, hitelesebb ábrázolására törekedett. Ezért is ragadták meg képzeletét, keltették fel munkaösztönét a meiningeniek oly nagyhatású eredményei. A színház felé vonzotta erős érzéke a technikai eszközök felhasználására, s egyre jobban kibontakozó érdeklődése a technika modern eredményei iránt általában. 1898-ban, mint elismert festő került SPANNEAFT mellé szcenikai felügyelőként és díszlettervezőként az Operaházhoz. Ott először megismerte a színházi téralakítás, díszlettervezés és kivitelezés Meyerbeer: Az afrikai nő. Kéméndy Jenő jelmezterve. Operaház. 1901 348