AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

tagadhatom, ngs uram, hogy egykét csepp köny csordult ki szememből; ezzel a grófnak megmutattam a könyvek ismertetőjeleit.".

74 Következő beszámolóját három nap múlva, július 10-i keltezéssel Pettauból küldi. November l-ig hallgat, s akkor már arról számol be pozsonyi keltezéssel, hogy Radkersburg — Corvin idejében Rekete névvel még vas megyei község volt — és Freudenau után Budára tért vissza, majd a Felvidék következett: Selmecbánya, Körmöcbánya — itt egy Gutenberg-nyomtatványt talált —, Besztercebánya, Végles, Turóc, Tapolcsány, Galgóc majd Nagyszombat. E városban ajánlotta fel neki SCHUSTER gyógyszerész azokat a bizonyos CzoBOR-címerrel díszített kártyákat. Következő állomása Szentkereszt, ahol CSERVEN kanonok egy „hunnus írásról" készült másolatot mutatott neki. A szövegnek nyírfakéregre írott eredetije Turóc megyében van — írja — JEZERNICZKY István főadószedőnél. Cserven kanonoknak sikerült az írást elolvasnia, s meg is ígérte, hogy elküldi majd HORVÁT Istvánnak. (Ez a Literáti-féle hamisítványok között szereplő híres „turóci fakönyv".) Leírásában nem említi, de közben Bécsben is meg kellett fordulnia, mert 1839. okt. 24-i keltezéssel onnan ír JANKÓviCHnak, megemlítve többek között, hogy Nagyszombatban milyen kár érte. SCHUSTER úrnál a sok látogató addig nézegette, vizsgálgatta aranyait, míg „eggyel megapasztották". (Nagyszombatból Bécsbe menet történt vele az a föntebb leírt eset is, hogy át kellett gázolnia a Vág-Dunán.) Útja utolsó állomásán, Pozsonyban csalódás érte: a ferencesek könyvtárában éppen új tékákat állítottak fel, s a könyvek garmadában, hozzáférhetetlenül állottak. Talán ez után ment Sopronban, ahonnan ez évben levelet írt JANKOVicHnak, a pontosabb keltezés feltüntetése nélkül. 1840-ben a következő keltezésekkel írt JANKOVicHnak: Február 15-én Szombathely, június 7-én Késmárk. Ugyanezen a napon értesíti RAJTSITS Ferencet, hogy Rozsnyó felé indul.

75 Végül december 8-án Sopronból azt írja patrónusának, hogy járt Rácalmáson, Székesfehérvárt, Veszprémben és Marcaltőn. 1841-ben a Dunántúl nyugati részének bejárása után lement Horvátországba, megjárta Zárát és Velencét. Erről az útról készült naplóját már régebben részletesen ismertettük.

76 Fáradhatatlanul járt-kelt tehát, s ilyen útja közben érte utói a halál Komáromban. A Nemzeti Újság 1842. évi 78. száma így közölte a sajnálatos eseményt: „Gyászhír. Komárom. Szeptember 19-én szakasztá félbe itt a halál. . . 47. évében a régiségek, mű és természeti ritkaságok fáradhatatlan búvárjának, marosvásárhelyi Litterati Nemes Sámuelnek" életét. Erdemeként említi, hogy gyűjtő útjain „főképp a hazánkból elragadott, vagy kiköltözött régiségeket a tudatlanság vandal körmei közöl" visszahozta, s a következő disztichonnal búcsúztatja: A' sir alatti világ megijedt, fölkölti halottit Hü támasztónk, s őt hirtelen elragadá. It. Korvinák voltak-e valóban? A múlt században sokszor a reneszánsz könyvdíszítóst is elegendő Korvina-ismérvnek tartották. Az irodalomban sem a szerzők, sem CLLLI, ill. gróf THTJRN alapján nem lehet nyomra bukkannunk. LITERÁTII'ÓI szóló előző írásunkban már rámutattunk, hogy szerzeményeinek pontos felmérése írásai alapján nagy nehézségekbe ütközik — ebben üzleti szempontok is vezérelték. (Literati Nemes Sámuel útinaplója. = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve. 1968-1969. Bp. 1971. 320. és 327. 1.) 75. OSZK Kézirattár Fond 16/853. 76. Lásd a 13. sz. jegyzetet. 325