AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

1838-ban, mint láttuk, a Dunántúlon, majd a Felvidéken jár. Erre utal a Századunk 1840-i évfolyamában közölt, de az abban levő adatok alapján feltehetően 1839-ben írt cikke: „A múlt tavaszon Turóczban megállapítottam, hogy valamikor tó volt. Draskoviczi Ivánka Sámuel úr ezt a hagyományból is megerősítette: Krisztus előtt Tutruth uralkodott itt, a vizet a Vágba csapoltatta. Tőle a ,tót' név."

71 Ugyanebben az évben a JANKOViCHnak írt levelei alapján dél felé is megfordult : Kanizsa, Várasd, Zágráb, Sziszek, ahonnan aug. 29-én ír, majd Pécsről okt. 1-én: „Ha jó Királyunk Egy leg szebb Dominiumát Ígérni méltóztatna nékem hogy Meg határozott időre bizonyos számú régi leveleket gyűjtsek, 's különbenn fejemmel játzom, nem válolnám magomra Ezen terhes Commissiot..." 1839-ben nagyobb körutat tesz. Ezt igen részletesen ismerjük a Századunk hasábjain több folytatásban közölt beszámolójából.

72 „Martius 18kán indultam ki Budáról." Földváron keresztül Gyönkre megy, ahol megtekinti MAGYARI alispán „felette gazdag" régi aranypénz-gyűjteményét. Bonyhádon BARBÉLY evangélikus prédikátortól egy II. LAJOS által adományozott armálist szerez. Szekszárd, Pécsvárad, Pécs, Bátaszék, majd Báta a következő állomásai. „Azon zárdát — jelenti innen —, mellyben a szerencsétlen Lajos király utolsó éjszakáját töltötte, köveiért most is bontogatják itten, s nem régiben egy vörös márvány táblát ástak ki cirillus betűkkel; minek másnap végire járattam ugyan: de azon szomorú hírt hozták, hogy a kőhányó négyfelé vágván, pinczéjébe beépítette." Lehet, hogy le akarta írni vagy másoltatni a kő feliratát. Elvitelére nyilván nem gondolt, s ha ilyen, szinte RÓMER Flórisra emlékeztető megállapításaival találkozunk, kissé túlzottnak érezzük, hogy gyűjtőútjait pusztán üzleti harácsolásnak minősítsük. Baján keresztül Szabadka következik, ahol a nagy műgyűjtő hírében álló főispáni helytartónak Budáról hozott ritkaságokat ad át. S így folytatja útját műgyűjtő urak, vendéglők, kocsmák, kaszinók váltogatásával: Zombor, Apatin, Eszék, Vinkó vei, Ilók, Palánka, Újvidék, Pétervárad, Titel, Josipovac, Karlóca, Zimony, Mitrovica, Diakovár, majd június 20-án, tehát három hónapot hagyva maga mögött megérkezik Pozsegára. Itt szert tesz ZSIGMOND királynak egy 1389ben kelt, debreceni vonatkozású oklevelére, amelyért néhai FÁY János polgármester — teszi hozzá — „egész menageriáját nekem ajándékozta volna örömében". Zágrábon keresztül Stájerország felé veszi útját, és Rohitschon keresztül július 7-én megérkezik Ciliibe, ahonnan úti beszámolójának első folytatását keltezi. „Ha felette régi írásokra Styriában szert nem tehettem is, mivel azok mind a Johanneumba

73 vitettek, örvendek azon is, hogy sok a múlt században élt nagy hírű nevű férfinak több rendbeli becses kézírásait fölkeresvén, magaméivá tehettem": ESTERHÁZY Pál, PÁLLF^ János, KEGLEVITS Péter, HUNYADI László, SPINOLA bíboros, PRAY György, CORNIDES Dániel neveit említi. Gróf THTJRN mutatott itt neki egy Lrvirjs és JUVENALIS kódexet. Megvizsgálva rájött, hogy MÁTYÁS király híres könyvtárának darabjai; „megcsókoltam a könyveket, s nem 71. Századunk. 1840. 719. 1. 72. Antiquariusi levelek Litteráti Nemes Sámueltől. I. = Századunk. 1839. 571—574. 1. - II. Uo. 596. 1. - III. Uo. 718. 1. - IV. Századunk. 1840. 41-45. 1. Ebben a levélben már Erdély népeiről ír, majd ezt követően a 69 — 70. 1. Erdélyről mint „tündér tartományról". 73. A János osztrák főherceg (1782 — 1859) által alapított grazi múzeum. 324