AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

E riportszerű ismertetésekből kirajzolódik előttünk a század első felében fellendülő régiséggyűjtés üzleti képe, amely veszedelmesen hasonlít a népi termékek gyűjtésének mai lázához. Eladásra, megvételre, becserélésre a bolt nyitva áll, akár külföldi utazók számára is, a honfitársaknak pedig ily holmik megszerzése miatt nem kell messze utazásokat tenniök, azt elintézi NEMES úr, aki e kereskedést is már több klasszikus ország beutazta sikerén alapítá. Üzleti kapcsolatai Hogy kikkel tartott kapcsolatot, arról elsősorban gyűjtőútjairól írt beszámolóiból értesülhetünk. Ezekből ugyanis kitűnik, hogy az utakra nem csupán saját céljaiból vállalkozott, hanem különböző műgyűjtőktől megbízásokat, s ezek végrehajtására pénzt is vett fel. Legjelentősebb megbízója JANKOVICH Miklós volt, amint ez az eddigiekből is kiderül. Hogy az évek során kettőjük kapcsolata hogyan alakult, érdemes beleolvasnunk NEMES Sámuelnek az 1838-i pesti nagy árvíz alkalmából neki írt levelébe: „Nagyságos Úr Kedves Drága uram és mindenem! írtam Nagyságodnak mint őrült Sopronból s írtam Rájtsitsnak is kértem hogy mentől hamarább tudósítsanak Pósonba várom el óhajtott leveleket 's ámbár Betsbe e' miatt majd sémit se tehettem futottam, hogy halyak Kedves Nagyságos Uram allapotyárol — ha el halgatom is a' magom tsak ugyan a' víz által szenvedett káromat. Akik meg nem holtának Pesten kevés állott ki annyi bajt és szomorúságot mint én tudtam én ugyan azt hogy Leányom és vejem elég bátorságos helyt vágynak — de a' Nagyságos Úr allapottya nem engedett álmát szememre jőni, hát midőn Majthényi Baro Nagysága (Istennek ezer hála) tudósítását halva, bé nem telyesedett. Ugyan is a' Báró Nagysága Sopronba azt beszélte nékem hogy a' Tratner Károlyi Ház egybe roskatt és a' Nagysága Házának égy részit maga után rántotta de ezer hála az Istennek hogy nem úgy történt, akkor is fatális környül állások közt kellett szegény fejemnek lenni^ midőn a' Posoni Kohn Mándl Stern Zsidók minden tudakozásomra is a' Nagyságos Ur drága kedves személye hogy léte iránt semmit is mondani nem tudtak. Hát mikor égy Német Újságból olvastam hogy a vásár piatzon egy Úri asszonyság a' sátorba szülte el gyermekét, és égy más fő asszonyság . . . betegségbe ugyan égy vásári sátorba szenved — valyon ki disputálhatott volna valaki vagy tudott volna vigasztalni engem hogy az utolsó nem a' kedves jo Nagyságos Asszony volna é, haza menyek!! Fussok! mit tehetek én erötelen szegény lélek. Sokat tűnődtem mi tévő legyek, teméntelen sok pénzt ily hosszas utazásba el költettem 's még keveset vittem végbe midőn így tűnődnék Tekintetes Gyurkovit Úrral akarta a' Sors hogy találkozzak, a' tisztelt Urnák jelentvén tűnődésem 's vigasztalt, mondván a' Nagyságos Fejér György Úrtól kapván levelet melybe Nagysád is említtetik hogy minden veszedelmen kívül vágynak — ugyan égy néhány fiatal medicina candidatusok tisztán bizonyították sött esküvéssel is hogy áll a' Nagyságod Háza meg van ugyan repedve, de könnyen reparálható 's a' Cserép e végre le van szedve. Hogy nem nagyobb a' Szerencsétlensége Nagyságodnak Ezer hála az Egek Urának. Ez a' Nagyságos Úrra volt mérve csak annyiba szerez bút Nagyságodnak, mert ezelőtt tíz vagy húsz esztendőkkel nem tudta Nagyságod hogy min kelletik keresztül mennie. Sokan szenvedtük e' tsapást ki kisebb ki nagyobb mértékbe, én oknélkül fizettem fél esztendei Házbért hasznát nem vehettem Boltaimnak . . . Csókolva Nagyságotok kezeit Hiv Szolg. L. Nemes Samuel." Kettőjük viszonya azonban nem látszik mindenkor felhőtlennek. Egyszer mentegeti magát JANKOViCHnál, hogy nem akart ő neki rezet eladni aranyként, 1842-ben pedig tőle könyörgi vissza útlevelét.

59 De azért talán mégis helytálló 59. KOVÁCS József László: Literati Nemes Sámuel 1841-es rablóhadjárata Sopronban. = Soproni Szemle. 1969. 1. 89. 1. 21 OSZK Évkönyv 1972 321