AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

CSATKAI Endrének az a megállapítása, hogy „Jankovich Miklós sem ingott meg a benne való bizalomban holtáig".

60 Mindenesetre a hagyatéki leltárban talált kötelezvények szerint JANKOViCHtól 1842. március 12-én 1000 forintot vett fel, amelyet még 80, majd 50 forint követett. Ugyanebből a leltárból tudjuk, hogy JERNEY Jánosnak is tartozott 500, PAP Józsefnek 50, GAMATJF Henriknek 80 forinttal.

61 Ezek a kötelezvények nyilván a vásárlásokra adott előlegekről szóltak. Hogy JANKOVICH Miklóssal állandóan ilyen jellegű elszámolásban állottak, azt a jANKOViCH-hagyatékban talált iratok is bizonyítják.

62 A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzött levelek szerint TOLDY Ferenccel is kapcsolatot tartott. 1840. nov. 5-én kelt levelében mentegetőzik, hogy nem tudta neki megmutatni „nagyon csekély régiségeimet", ezért engesztelésül valamilyen „ringy-rongy töredéket" küld.

63 1841. augusztus 3-án kelt levele szerint is valami apróságot küldött „patrónus uramnak".

64 Ugyanennek a hónak 31-én pedig arról értesíti, hogy mindenét a Tudós Társaságra szándékozik hagyni, hiszen „gyerekeim is csak egy lévén 's már négy éves asszony 's magtalan".

65 Az akadémiai Kézirattárban meg is van mintegy 40, különösebben nem értékes vagy jelentős mű listája: „Literati Nemes Sámuel által a' t. társaság számára ajándékozott könyvek."

66 Az Akadémián őrzött levelek különben fényt villantanak a régiségkereskedők közötti üzleti kapcsolat hol marakodó, hol szíves jellegére is, az üzleti becsület értelmezésére, amelynek illusztrálásául álljon itt útinaplójából egy jellemző részlet: „Beszéltem nagyságodnak, éspedig nem egyszer, hogy ezelőtt hat vagy hét évvel valamely triesti igen gazdag görög úr, ki egyszersmind nagy antiquar, Bécsben szállására vivén igen kért, hogy látogassam meg toties quoties, ha Bécsbe megyek. Azonban szállását változtatta, melynél fogva rá nem akadhattam. Tudtam ugyan, hogy correspondeál több jó uraimmal, és tudakoztam is azon úr elfelejtett neve és lakása iránt sikertelenül. Azonban e mai napig megtudva Triestbe létemet, kerestetett, mint a tűt. Végre meg is találtatott a jó Timoleon Vlasto, eljött tüstént szállásomra, kért, hogy legyek véle levelezésbe, mondjak le minden másokról. Velencébe is, Páduába is adresseket írt. Kérte látatlan is azon pénzeimet, melyeket Károlyvárosban hagytam, de azt nem teszem, pedig csak ugyan mindent elkövetett, hogy kérjek látatlan fejébe értéket, amit akarok, tüstént fizeti, és bepecsételve adjam Budán t. Kis Ferenc úrnak, ki néki el fogja küdni. Pénzre ugyan volna szükségem, csalni nem tulajdonom . . . T. Kis úrnak pedig írhatom, hogy Timoleon úr több pakétákat készített számára, melyekkel engem is megkínált, de én tudva már, hogy t. Kis úr számára pakolta be, meg nem engedtem, hogy felbontson egyet is . . . holott két-három darab pénzemért mind elkaphatnám, amit Budára készített."

67 Az említett „t. Kis úr" nem más, mint Kiss Ferenc (1791—1859) budai numizmatikus és régész, aki később a pesti egyetemen egy évtizeden át egészen haláláig régiséget és éremtant tanított. Kapcsolatuk szoros lehetett, mert az 1839-i nagy gyűjtőútjáról a Századunkban közölt beszámolóit neki írta, amint ez 60. CSATKAI Endre: Literati Nemes Sámuel rablóhadjárata Sopron ellen. = Új Sopronvármegye. 1941. márc. 22. 61. CSONTOSI JÁNOS i. m. 268. 1. 62. OSZK Kézirattár Fond 16/31. 63. MTA Kézirattár, M. írod. Lev. 4- 84. TOLDY Ferenchez írt levelei. Fol. 86a. 64. Uo. Fol. 88. 65. Uo. Fol. 89. 66. MTA Kézirattár RAL 115/1841. 67. „Útinapló" III 58 — 69., ahol az említett „adressek" is megtalálhatók. 322