AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

A műgyűjtés 18. századi fellendülése még külföldről is hozott hazánkba ilyen antikváriusokat, mint például az úgynevezett nagyszentmiklósi kincs esetében. Ezt az ATTILA kincseként emlegetett, 23 arany- és ezüstedényből álló Torontál megyei leletet egy román jobbágy ásója vetette ki 1799-ben. A szenzációs lelet hírére legelőször egy bécsi kereskedő jelent meg a helyszínen, aki — az időközben valószínűleg eladott néhány darabon kívül — az egész leletet megvásárolta, és Pestre hozta eladni. Pest akkori polgármestere és fejlesztésének lelkes apostola hazafiúi érzésből a kincset lefoglalta és leltárba vétette. Ha valamelyik magángyűjtő megvásárolhatta volna, „Attila kincse" valószínűleg mai napig hazánkban marad. A leltározással azonban megindult a bürokrácia szívós gépezete, amelynek tekervényeiben — sajnos, nem volt még a nemzetnek múzeuma — végül is Bécsbe került ki, s az 1932-i velencei kulturális egyezményben sem sikerült visszakapnunk.

7 Az akkori idők jeles műgyűjtőjéről, JAKKOVICH Miklósról tudjuk, hogy ügynökök, megbízottak jártak kezére a régiségek felderítésében, megszerzésében, például az óbudai TOTES (TOTIS) Izsák, a pozsonyi STEKN Márk, továbbá LŐWY

8

, akinek révén kapcsolatba került a kor antikváriusi életének egyik legérdekesebb alakjával, LITERATI NEMES Sámuellel. Marosvásárhely, 1828. január 17-i keltezésselJANKOViCH a következő, eléggé körülményesen fogalmazott levelet kapta: „Nagy Érdemű Tekintetes Uram! Hogy Tekintetes Uraságodnak ezen Csekélly írásommal alkalmatlankodni bátorkodtam, Oka a' volt — Mert Pestenn a Baro Ortziak Házában kereskedő Izraelita Lövi Ur fija, a' nékem adott Adressa szerént az el múlt tavaszon Vojtitz Josef O-Budai kereskedővel itt Erdélyben Maros vásár helyt megfordulván, en Vojtitz Josefet rég esmérvén nékie égy néhány versen szép régiségeket oltsonn el adni kéntelen voltam, 's most nem rég is azonn Szép Smaragdot Zomantzos Gyürüt is ezen Fennirással Verebelyi Mihály mellya'mint tudom Tekintetes Uraságodhoz került, Ezenn esmóretségnól fogva keresett meg engem az ifjú Lövi is 's ezenn Ifjú Embernek midönn némely antiquitásaimat el adás végett mutogatnám, Szép utonn modonn az ő beszédéből észrevettem, hogy Ok többnyire a' Tekintetes Uraságod számára szokták meg szerezni, és midőn még azt is haliam tőlle hogy a' Tekintetes Uraságnak melly páratlan Gyüjtemmennyei légyenek és melly képtelen Summába állyanak azok, meg határoztam hogy sem néki sem másnak actu meg lévő és Ide hátrább tálaltatandó antiquitásaimbol el nem adok, míg a' Tekintetes Uraságodnak hirül nem adom, ha a' Tekintetes Uraságnak alkalmatlanságára nem lennék, azon kivül is még friss emlékezetembe vagyon, hogy Nagy Méltóságú Gróf Csáky Károly Ur Eö Nagysága egy Nagy Sándor és egy íren arany pénzeiért más képpen jutalmazott meg mind minden Zidok eleitől fogva, ezúttal tehát sem Vojtitznak sem Lövi Úrfinak antiquitásaimbol el nem adtam, mert az Ifjú Lövi utánn észre vettem, hogy ők a' Tekintetes Uraságtól és más nagy erdemü Tudós Férfiaktól mint a' mint töllünk szegény székelyektől veszik, három 's négy annyit nyernek, holott bizonyosonn minket illetne jobatska Jutalom ..." Es így folytatódik tovább nehézkesen a levél, amelynek értelme az, hogy LITERATI NEMES Sámuel felajánlja jANKovics-nak szolgálatait.

8 7. SIKLÓSSY László: Műkincseink vándorútja Bécsbe. Bp. 1919. 199 — 203. 1. 8. ENTZ Géza: Jankovich Miklós, a műgyűjtő. = Archaeológiai Értesítő. 1939. 170.1. 8a LITERATI NEMES Sámuelnek JANKOVICH Miklóshoz írt és az OSZK Kézirattárában őrzött leveleinek jelzete: Fond 16/491 (keltezett levelek) és Fond 16/492 (keltezetlen levelek). A továbbiak során a jegyzetek szaporításának elkerülésére a JANKÓviCHnak írt leveleket illetően a fond e két tételéhez utasítjuk az olvasót. 309-