AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

elrejtett kincset vetnek ki a földből. Talán ez is nyújt némi magyarázatot a 18. században fellendült műgyűjtéshez. Másik okként említhetjük a „történelmi időket". Osztrák ós magyar földön a szerzetesrendeknek II. JÓZSEF által törtónt feloszlatása mobilizálta, szemfüles kereskedők kezére juttatta a rendházakban összegyűlt műkincseket és régiségeket. Ugyanilyen hatást tulajdoníthatunk a napóleoni időknek is. A háborúk okozta zűrzavarban Európa-szerte könnyebben hozzá lehetett jutni értékes műkincsekhez, s ezt a folyamatot a hadikiadások miatt Bécsben kétszer is elrendelt devalváció (1811, ill. 1813) még csak segítette. Sok nemes család kényszerült értékeinek eladására. Viszont NAPOLEON-nak az a szenvedélye, amellyel Európa országainak művészi értékeit Párizsba igyekezett összeharácsolni, a nemzetek figyelmét saját műértékeik nagyobb megbecsülése felé fordította. A múzeumok alapításának klasszikus kora ez, amelybe gróf SZÉCHENYI Ferenc országunkat is bekapcsolja, amikor 1802-ben létrehozza a Nemzeti Múzeum alapját szolgáló nemzeti könyvtárat. Ez idő tájt már virágzóban volt a 18. században fellendült magyar műgyűjtés. A vezetőszerepet tagadhatatlanul főrangúak játszották, mint például gróf VICZAY Mihály (1727—1781), akinek munkáját ugyancsak Mihály nevű fia (1756—1831) folytatta, hogy azután halála után a gyűjtemény jórésze külföldre, híres numizmatikai kollekciója a bécsi császári gyűjteménybe kerüljön. Hasonlóan híres gyűjteménye volt az 1824-ben elhunyt gróf ANDRÁSSY Lipótnak betléri kastélyában érmékből, antik és magyar régiségekből — nem is szólva olyan főrangú családokról, mint például az EsTERHÁzY-ak, ahol már generációkon keresztül gyűltek össze a műkincsek. A 18. század békés éveiben azonban már szélesebb rétegeknél, az alsóbb nemesség és a polgárság soraiban is megindul a műgyűjtés, amelyet jelentősen fellendített e Nemzeti Múzeum megalapítása. A közgyűjteménynek ugyanis éppen abban nyilvánul meg egyik legfontosabb vonása, hogy kapcsolatot tud teremteni a társadalom minden rétegével, mindenkiben felébreszti a műgyűjtés utáni érdeklődést.

5 A Nemzeti Múzeum alapítása után két évtizeddel Franz SCHAMS Pestről és Budáról szóló ismertetése már a gyűjtemények egész sorát említi.

6 ORY építész római pánzgyűjteménye, KEHRER József éremgyűjteménye, SZÜTS István tanárnál görög és római pénzek. EHRENREICH József görög érmékkel, antik pecsétgyűrűkkel és szobrokkal dicsekedett, REICHER Jakab fésűkészítő pesti lakását ásvány-, kagyló-, papírpénz-, zsemle- és fegyvergyűjtemény töltötte meg. E nevek közül magasan kiemelkedik MARCZIBÁNYI Istváné (1752—1810) és JANKOVICH Miklósé (1773—1846), akiknek gyűjteménye a Nemzeti Múzeum régiségtárának alapját képezte. Nem is szólva azonkívül arról, hogy az utóbbi, mint a kor legkiemelkedőbb régiséggyűjtője, könyvei és kéziratai révén meghatározó módon járult hozzá a fejlődő nemzeti könyvtár állományához. A műgyűjtés természetéből kifolyóan sok utánjárást igényel, s ha valaki nagyobb méretekben űzi, ugyancsak rászorul segítő kezekre, akik akár ügynöki megbízatással, akár saját kereskedelmi szimatukat követve járják az országot. 5. ENTZ Géza i. m. 79 — 87. 1. — ENTZ Géza: Jankovich Miklós, a műgyűjtő. = Archeológiai Értesítő. 1969. 165. 1. 6. SCHAMS, Franz

: Vollständige Beschreibung der königl. Freystadt Pest in Ungarn. Pest 1821. 230 — 239. 1. — SCHAMS, Franz: Vollständige Beschreibung der königl. freyen Haupstadt Ofen in Ungarn. Ofen 1822. 326-^353. 1. 308