AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Käfer István: Zsolnai szlovák kalendáriumok történetszemlélete a Rákóczi-szabadságharc koráról

nem jelenti az egyes nemzeti irodalmak egykorú valóságának kétségbe vonását, csupán 16—18. századi megjelenési formájuk és gyakorlati érvényesülésük pontosabb körvonalazását,

24 miként ez esetben az összehasonlító irodalomtörténetnek sem kell egymástól idegen irodalomnak tekintenie például a magyar és a szlovák irodalmat. A szlovák kalendáriumok szövegében előfordul a „prespursky rákos és a „sopronsky rákos'''' — kifejezés. A rákos szó a magyarországi országgyűlések helynevének a szlovák (cseh) nyelvben országgyűlés jelentésben átvett változata. A szláv eredetű szó így került vissza — magyar szóhasználat után — a szláv nyelvekbe. Lengyelül a rokosz szó a király és a szenátus elleni fegyveres fölkelést jelenti, ami NAGY Lajos idején, 1380-ban fordult elő, s azóta többször ismétlődött.

25 A szlovák rákos első adata Novákyról, 1568-ból származik: abychme se na rakoss hotowyli natry kralé ( = hogy Háromkirály okra a rákosra — országgyűlésre készüljünk), szólásban pedig 1678-ból: Po rade i po Rákosi byvajú Páni mvdrejsi {= Tanács és Rákos után az urak [mindig] okosabbak), szótári alakja 1679-re már snem — rákos — formában szerepel.

26 Kalendáriumunknak ez az adata egy régebbi feltételezésünkhöz látszik — ha nem is végleges bizonyítékként — adalékul szolgálni. A szlovák népdalok között ugyanis szerepelnek az egykori keresztes hadjáratok és a Rákosmező motívumai: az elesettet vörös keresztes palásttal takarják be,

27 s a Rákosmezőn lehet lerázni a paraszti terheket.

28 Az előbb említett lengyel vonatkozással együtt ez arra enged következtetni, hogy a Rákos-mező a nemzeti országgyűlések függetlenségi szimbóluma mellett esetleg megőrizhetett valamit a Dózsa-parasztháború emlékéből is, annak ellenére, hogy a népdalok a késői lejegyzésig számos változást szenvedtek.

29 Az egykori Felsőmagyarország többnyelvűségét bizonyítják a három szlovák kalendárium azonos használójának túlnyomórészt magyar nyelvű bejegyzései (szlovák és latin egy-egy esetben fordul elő). Az adatok kivétel nélkül a mai Szlovákia területét említik. 1705-ben Tapolcsan, Vag-Ujhely, Podolya, Leopold, 24. Vö.: KLANICZAY Tibor: A nacionalizmus előzményei a magyar irodalomban. «= MTA I OK. 1960. 7 — 23. p; TARNAI Andor: A magyar irodalomtörténeti hagyomány kialakulása. — Itk. 1961. 637 — 658. p; KLANICZAY Tibor: Az irodalomtörténeti szintézis néhány elvi kérdése. = Itk. 1962. 59 — 73; KLANICZAY Tibor: A nemzeti irodalom fogalmáról. — Hel 1965. 3., 303 — 309. p; SZATJDER József: A XVIII. századi magyar irodalom és a felvilágosodás feladatai. = Itk 1969. 2-3., 131-156. p. 25. SCHMIDT Vilmos: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához. = Szd 1887. 14 — 35., 97—120. p. Az adatra ESZE Tamás hívta fel a figyelmemet. Ezért és az egész dolgozat létrejöttében nyújtott segítségéért ezúton is köszönetet mondok. 26. MACHEK, Václav: Etymologickg slovnik jazyka ceského a slovenského. Praha 1957, CSAV. 507. p. Az adatokat GREGOR Ferenc bocsátotta rendelkezésemre, amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki. 27. Vö.: KÄFER István: Pest-Buda, a szlovák népköltészetben. — Budapest. 1967. 8., 22. p. 28. KOLLÁR, Ján: Národnie spievanky I—

II. Bratislava. 1953, SVKL. I. 652. Panstina, panstina, ty tvrdá panstina / nech ta Párom vezme, idem do Budína. / Idem do Budína na to Rákos pole, / tarn strasiem zo seba sedliacke mozole = Uraság, uraság, te kemény uraság, vigyen el az ördög, elmegyek Budára. Elmegyek Budára, arra a Rákos-mezőre, ott lerázom magamról a paraszti nyűgöket. 29. CSANDA Sándor: A törökellenes . . . i. m. 65. p. 286