AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Käfer István: Zsolnai szlovák kalendáriumok történetszemlélete a Rákóczi-szabadságharc koráról

Sejté, Levard, Kassa, Radvan, Priekopa helységnevek szerepelnek. Priekopa, Turócszentmárton mai „elővárosa" Ruttka határában azért különösen érdekes, mert a naptárak használója oda kiilte el katonáját, valószínű tehát, hogy szűkebb pátriája Zsolna és Turócszentmárton környéke lehetett. Szolgája a kupaniczakon aratta a réteket, azí egyik ellensége, Pietrik Mattyas eökriszét minden vétek nélkül meg verte és az ökreit minden kártétel nélkül be hajtotta. Van nyoma a bejegyzések között a háborúknak is. A priekopai hadi gyülekező mellett 1705. június 25-én érkezett meg a lovász a seregből, a posszesszor augusztus 30-án RB úrral táborozni indult, 1708. kovember 15-én pedig: Ki kellett Liptóbul bujdosnunk, Liethavara gyüttünk; december 4-én: Yamnikra gyuttunk. Arról már a következő, 1709es kalendárium tudósít, hogy január 6-án A Nimet Révuczay passuson Liptoba be gyüt, ez napokban renettes* [!] kegyetlen hideg volt anira [!], hogy sok embert hideg meg Ölte, majd január 13-án: Siralmas bujdosásbul haza gyüttem. A kalendáriumok használója nem beszélt, illetve írt hibátlanul magyarul, ami az aktív többnyelvűség következtménye a 18. század elején is. A kölcsönös nyelvtanulás természetes óhaj volt és szükségszerűség abban az időben, és magyar—szlovák viszonylatban mindkét részről azonos intenzitással folyt,

30 a köznép körében is, anélkül, hogy ez az anyanyelv háttérbe szorulását vagy későbbi korokban más hátrányait jelentette volna. Számos makarón népdal utal erre,

31 s minden bizonnyal szlovák eredetű a Csinom Palkó című dal csínom szava is, ami megközelítően a „tettre", „férfias tettre" (cin = cselekedet, tett) adverbiálisinstrumentális alakra vezethető vissza, és csupán ezt a tanulási készséget példázza MissoviTznak,

32 a RÁKÓczi-kor jeles drámaírójának megállapítása a szabadságharc előestéjén, 1697-ben Trencsénben megjelent RHENius-féle Donatus latinohungaricus

33 bevezetőjében, hogy némely diákok a cseh Donatus

3á helyett magyart kívántak, de azt nem lehetett kapni.

35 Az 1709-re szóló lőcsei szlovák kalendárium

36 krónikája sokkal kevesebbet őrzött meg az előbbi lelkes beszámolójából: 30. A magyar költők, írók közül is igen sokan használták a szlovák, illetve valamilyen szláv nyelvet, például BALASSI Bálint, RIMAY János, az egyébként is kétnyelvűnek tartott MADÁCH Gáspár stb., stb. Vö.: MISIANIK — ECKHARDT — KLANICZAY: Balassi Bálint szép magyar komédiája. A Fanchali Jób-kódex magyar és szlovák versei Bp. 1959, MTA; ECKHARDT Sándor: Rimay János összes művei. Bp. 1955, MTA 405 — 409., 411 — 413. p. Az egykorú nyomdatörténeti bizonyítások alapján a szlovák nyelv a szlováklakta területeken semmivel sem volt előnytelenebb helyzetben, mint másutt a magyar, sőt a 18. század folyamán — a század utolsó harmadáig — viszonylag több szlovák nyelvű nyomtatvány jelent meg Magyarországon, mint magyar, a mai Szlovákia területéről nem is szólva. 31. KOLLÁR, Ján: I. m. II. 248 — 258. p. 32. Vö.: ESZE Tamás: A kurucok Mátyás-drámája. — lik 1958. 6—18. p; ESZE Tamás: Missovitz Gyrus-drámája. = Itk 1964. 54 — 59. p; MIrodt II 338 — 339. p. 33. RMK II, 1913. 34. RHENIUS nyelvtana cseh (szlovák) szövegekkel: Lőcse 1684; Knihopis. 14.831. 35. CAPLOVIC, Ján: I. m. uo. 36. Nowy Kalendaf Na Tento Rok po Slaumem Narozenij Pána nasseho Oezjsse Krysta M. DCG. IX. W kteremzto M.és'ycowé. . . Zlozen od Jana Neubartha Boleslawského Sl. Wytijsstény w Lewocy v Sam. Brew. Dédjcech. [1709]. RMK II 2370a; BORSA — KÄFER 725; Knihopis 6152. 287