AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Käfer István: Zsolnai szlovák kalendáriumok történetszemlélete a Rákóczi-szabadságharc koráról

menekültek — főként DRABÍK — antikrisztusi képeket festettek az „ausztriai házról", és szinte megszállottként bíztak az erdélyi fejedelmek eljövendő európai hatalmában. Közben a két, sőt három ellenségtől szenvedő haza képe párhuzamosan jelentkezett magyar és szlovák irodalmi megfogalmazásokban,

21 s ezek a két különböző nyelven született művek legtöbbször valóban csak nyelvileg térnek el egymástól. A krónika megalázott, bosszúból Ausztriát pusztító magyarjai — Uhri — természetesen a szlovákokat is jelentették. Magyarország királyai a szlovákok uralkodói is voltak, sőt ATTILA és SZVATOPLUK is „uhersky kráV\ „magyarországi király" volt és a krónika végének nemzeti király-óhajtása megfelelt a Mátyás halála óta áhított nemzeti, azaz hazai uralkodó utáni vágyakozásnak, a szabad Budavár mindkét írásbeliségben fellelhető szimbólumának. A hungarus patriotizmus öntudatában békésen megfért egymással a Scythiából dicsőségesen a Kárpát-medencébe érkező honfoglaló magyarság és a szlovákokat keresztvíz alá vezető SZVATOPLUK világa, vagy a RÁKÓCZI zászlóit felszentelő és a fejedelem ügyét haláláig támogató KRMAN Dániel szláv tájékozódása elképzelései, hiszen mindez elsősorban a vallásszabadságot eltipró Habsburg-rendszer ellen irányult.

22 A szlovák kalendárium néhol eltérően fogalmaz a magyartól. SZVATOPLUK „magyarországi király" szlovákokat vezet keresztvíz alá — s ez az esemény a magyar krónikákban nem szerepel. Míg a szlovák szövegben CSABA királyfi 15 000 emberrel indult vissza az őshazába, az egykorú magyar kalendárium 15 000 magyart említ. Mindebből nem helyénvaló messzemenő következtetések levonása. A szinte egyedüli olvasmányként szolgáló krónikák csupán mérsékletre intik a hungarocentrikus szemléletet, amely hajlamos egészen egybefonni, sőt azonosítani a magyar és a szlovák kulturális-irodalmi fejlődést a felvilágosodást megelőző korszakokban, de ugyanígy a szlovakocentrikus szemléletet is, amely viszont a korhoz képest túlzottan szokta hangsúlyozni a szlovák nemzeti jelleget és annak különállását a magyartól. Az egyedi, sajátos szlovák művelődés fejlődésének csírái kétségtelenül fellelhetők a kalendáriumokban, a nagyrészt szlovákul dolgozó zsolnai nyomda tevékenységében. Ez azonban szervesen illeszkedett bele a több nemzetet természetesen magába foglaló ország 16—18. századi képébe, amit lehetőség szerint az egykorú szemléletnek megfelelően helyes értelmeznünk. Ez az egykorú szemlélet pedig nem tekintette a hazai kultúrát sem magyarnak, sem szlováknak, de a kettőt nem is azonosította. A bi- sőt tri- vagy kvadrilingvizmus nem két vagy több nemzet tudatos szellemi kapcsolatainak szándékos szolgálatára alakult ki; ugyanígy a szlovák irodalomtörténetben újabban használatos „biliteraria" sem alkalmazható még erre a korra.

23 A „hungarus patriotizmus" fogalmának éppen ezért egy „literatura hungarica" fogalom felel meg, ami 21. Vö.: BORNEMISZA Péter: Siralmas énnéköm ... és a szlovák Egerről való ének (SIMKÓ Tibor fordításában közli CSANDA Sándor: Magyar—szlovák .. . i. m. 67-69. p.) képeit. 22. KRMAN a szlovák nyelvet a többi szláv nyelv anyjának tartotta és ismeretes egy kéziratos műve is a szlávok eredetéről: De Slavorum origine dissertatio e ruderibus historiarum eruta. — Vö.: SZIKLAY László: A szlovák irodalom története. I. m. 147—148. p; TIBENSKY, Ján: Ghvály a obrany slovenského národa. Bratislava 1965, 57-58. p. 23. Vö.: CHMEL, Rudolf: Literatúry v kontaktoch. Bratislava 1972, SAV 44— 76. p; CHMEL, Rudolf: Literárne vziahy slovensko —madár ské. Bratislava 1973, Osveta. 10-12. p. 285