AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

badulni igyekvő horvát polgári és nemesi értelmiségnek. Élettársául is egy horváttá vált német családból, a KXJLMBR bárói házból származó leányt választott. Ügy tűnt, hogy ő tudatosan és végképpen eltemette családjának magyar tradícióit.

67 Ezt a kissé hosszadalmas genealógiai szemlét azért tartottuk szükségesnek, mert csakis az így feltárt művelődéstörténeti információk birtokában kísérelhetjük meg tisztázni: mikor, kinek a révén kerülhetett a Corvin-kódex a DRASKOVICHcsalád birtokába. További nyomozó eljárásunkban a kizáró módszer alkalmazásával igyekszünk előrejutni. c) A 18. századi Draskovichok indifferenciája Legelsősorban igen nagy valószínűséggel kizárhatjuk a lehetőségek sorából azt az esetleges feltevést, hogy a Corvin-kódexet a família 18. századi tagjai szerezték volna meg. Nem azért tehetjük ezt, mintha az akkori családtagok nem lettek volna korszerűen művelt, könyvvel élő, könyvbarát emberek. Hiszen V. János-Ivan még — elődeihez hasonlóan — a bolognai egyetemen tanult.

68 József Kázmérról a jezsuita-humanista műveltségen túl fel kell tenni, hogy elméletileg képzett katona volt, hiszen a táborszernagyi (Feldzeugmeister) rang csak műszaki, vagy tüzértiszteknek járt ki. A szabadkőműves VIII. Ivan pedig bizonyosan már francia iskolázottságot is nyerhetett, hiszen másként nem olvashatta volna az enciklopédisták műveit, enélkül viszont aligha lehetett volna az egykori magas értelmiség köreiben, a páholyokban kimagasló vezéregyéniség. DRASKOVIŐ Jankó meg már kifejezetten kulturális missziót töltött be; ő volt 1838-ban az első horvát közművelődési intézményeknek, a Citaonica Ilirskán&k az alapítója.

69 Nem is az igényes műveltség hiánya miatt tartjuk valószínűtlennek a Corvinkódex megszerzését a 18. századi DRASKOVICHOK részéről. Sokkal inkább magyar kultúrájuknak lehanyatlása, illetve magyar családi kapcsolataiknak eljelentéktelenedése miatt. Láttuk, hogy a szóban forgó családtagok feleségei között egy sem volt olyan, akiről feltehető lenne, hogy családi örökségként hozta volna magával MÁTYÁS király kódexét. De aligha lehet szó arról is, hogy valamelyik most említett családtag egy korvinát megvásárolt volna. Egyrészt azért nem, a korábbi századokban Nyugatra vándorolt Corvin-kódexek ekkoriban már úgyszólván csak fejedelmi könyvtárakban fordultak elő, s mint ilyenek a könyvpiacra nem kerülhettek.

70 Másrészt azért nem, mivel a horvát nemzeti öntudatukban megerősödő DRASKOViCHOK-at már aligha érdekelte, egy szinte szakrális jelentőségű magyar kultúrtörténeti emlék; ennek megszerzéséért nagy anyagi áldozatot aligha hoztak volna. 67. NAGY Iván, i. m. III. 394.1. DRASKOVIC Jankó leszármazását nem tudta kideríteni; ebben a vonatkozásban is Ivan FILIPOVIC volt segítségemre. L. a 12. és 62. jegyzetet! SZINNYEI, i. m. II. 1078 — 1079. h. MARGAMTS, i. m. II. 733 — 734. 1. Enc. Jug. III. 81-82. p. 68. Enc. Jug. III. 80. p. 69. MARGALITS, i. m. II. 734. 1. Enc. Jug. III. 82. p. 70. Bibliotheca Corviniana. Die Bibliothek des Königs Mathias Corvinus. Eingeleitet und erläutert von Csaba CSAPODI und Klara CSAPODI-GÁRDONYI. (Bp. 1969.) L. a Corvin-kódexek jegyzékét tartalmazó részben a 18. századi possessorokra. vonatkozó adatokat! 238