AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

Hrvatske), pontosabban ennek könyvtára, a Muzejska knjiznica birtokában volt. A Múzeum részéről történt átadás az Egyetem szervezése kapcsán, 1876-ban történt, miután a Muzejska knjiznica egyesült az Egyetemi Könyvtárral. Hogy a Múzeumhoz mikor és hogyan került a kódex, arra nézve is van értesülésünk D. CucKOVIC ide vágó cikkéből.

47 Innen tudjuk, hogy a Hilarius-kódex — akárcsak a fentebb ismertetett IsTVÁNFFY-kódex — egyik darabja volt annak a többezer kötetből álló gyűjteménynek, amelyet a nyomtatott ex-librisen feltüntetett 1826. évi tulajdonos, J. C. DRASKOVICH, vagyis DRASKOVIC" Jankó 1838-ban az általa alapított Citaonica Ilirskának. használatra átengedett, majd 1850-ben, amikor a Citaonica megszűnt, a Muzejska knjiznicán&k ajándékozott.

48 Megismerve kódexünknek a grófi magángyűjteménytől a horvát Nemzeti és Egyetemi Könyvtárig megtett útját, kívánatos lenne azt a vándorutat is nyomon követni, amelyet a budai királyi vártól a trakostyáni kastélyig s a zágrábi palotáig bejárt. Meg kell azonban vallanunk, hogy ezt a problematikus feladatot jelen tanulmányunk keretében megoldani nem tudjuk. E tekintetben egyelőre, vagyis mindaddig, amíg levéltári kutatásokkal idevágó pozitív bizonyítékok elő nem kerülnek, semmi biztosat mondani nem tudunk. Csupán hipotéziseket állíthatunk fel avégből, hogy általuk a további vizsgálódásoknak szempontokat nyújtsunk. Célunkat — mint említettük — genealógiai és művelődéstörténeti támpontok alapján „valószínűségszámítási" eljárással próbáljuk megközelíteni. a) A Draskovichok megmagyarosodása Vizsgálódásunk első lépéseként azt a kérdést kívánjuk tisztázni, milyen kapcsolatai voltak a DRASKOViCH-családnak 1490-től, MÁTYÁS király halálától 1826ig, DRASKOVIC Jankó ex-libris-ének a Hilarius-kódexhen való megjelenéséig Magyarországgal, a magyarsággal, a magyar kultúrával. Ez által véljük ui. megvetni azt az alapot, amelyre további következtetéseink támaszkodhatnak. Figyelmünket a családi leszármazás idősebb ágára kell fordítanunk, minthogy ez a vonal az, amelyen DRASKOVIC Jankó, mint utolsó tag szerepel. Ha szemügyre vesszük e részben a családfát, meglepetéssel észlelhetjük, hogy ez a tősgyökeres dalmát-horvát família a 16. század első harmadától fogva a 17. század végéig, csaknem másfél évszázadon keresztül éppen olyan erőteljesen Magyarország felé tájékozódott, akárcsak a ZRÍNYIEK és más előkelő horvát családok.

49 A család férfitagjai négy nemzedéken át következetesen magyar nőt vettek feleségül, Magyarországon igyekeztek birtokot szerezni, miközben kultúrában és érzésben erőteljesen összeforrtak a magyar főnemességgel. Nyilvánvaló, hogy ezt az orientációt a politikai helyzet, a török veszedelem váltotta ki. Vagyis: ugyanarról a folyamatról van itt szó, amely az alsóbb horvát társadalomrétegek körében is megnyilvánult, amelynek során a jelzett korszakban a kisebb nemesi családok, sőt a jobbágy-parasztok is iparkodtak a Drávától északra, magyar földre, főkép47. CTJCKOVIC, Dana: Korvinova knjiznica. — Narodna Knjiznica (Zagreb) 1958. 106 — 108. p. E cikk xeroxmásolatát Siriíe JTJRIC kollégám, a zágrábi Nac. i Sveuc. bibliotéka osztályvezetője volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Köszönet érte. 48. CTJCKOVIC, i. h. 108. p. 49. NAGY Iván, i. m. III. 390 — 394. 1. 232