AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Jenő: Újabb információk Istvánffy Miklós tékájáról

DRASKOVICH (DRASKOVIC) Bartolomej-Bertalan (fl527) oo Utjesenovic Anna I. Juraj-György Gaspar-Gáspár győri püspök, c. kalocsai báró, a horvát végvárak érsek (1515—1587) főkapitánya oo Ormosdi Székely Katalin I II. Ivan-János horvát bán (1550-1613) oo Istvánffy Éva III. János-Ivan gróf, horvát bán Magvarország nádora (1603-1648) oo Thurzó Borbála IV. János-Ivan II. Miklos-Nikola kir. főudvarmester magyar országbíró (-j-1692) (-j-1687) oo Nádasdy Magdolna «> Nádasdy Krisztina pen a töröktől kevésbé veszélyeztetett nyugati, északnyugati megyék területére áttelepülni. A DEASKOVICHOK számára ez az út a Mohács utáni időkben nyílt meg annak a házasságnak révén, amelyet az egyik családtag, Bartolomej-Bertalan JÁNOS király nagyhatalmú kincstárnokának, FRÁTER Györgynek a húgával UTJESENOVIÖ Annával kötött. E réven Bartolomej DRASKOVICH családostól Magyarországra költözött s itt is halt meg: Nagyváradon, 1527-ben. Fiai FRÁTER György támogatásával szinte máról holnapra az élvonalbeli magyar családok közé emelkedtek. Az egyik fiú I. Juraj-György (1515—1587), akit nagybátyja Itáliában taníttatott, a győri püspöki székbe és a kalocsai érsek rangjára emelkedett, egyszersmind magyar udvari kancellár, sőt királyi helytartó lett. Ezzel a kiváló főpappal, aki pályája kezdetén zágrábi püspök és horvát bán is volt,

50 s aki még mélyen a délszláv kulturális közösségben gyökerezett, indult meg a DRASKOVICHOK magyarosodása. György püspök már olyannyira magáénak érezte a magyar nyelvet, hogy indíttatva érezte magát egy jeles hittudományi munkának VINCENTIUS 50Í Uoi 390—391. 1. MARGALITS, i. m. II. 538., 582-583. 1. 233 II. György-Juraj zágrábi, majd győri püspök (1599-1650)