AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban

Nyomtatványok Manlius kötéstábláiban BORSA GEDEON A korábbi évszázadokban az írás, majd a nyomtatás alapanyaga, a hártya és a papír, viszonylag igen drága volt, ezért nagyon megbecsülték, és igyekeztek azt minél jobban, illetve ha lehetett, többször is felhasználni. A szigorú esztétikai követelmények adta keretek közötti minél nagyobb felület felhasználására jól ismert példa GUTENBERG eljárása, amikor is az első biblia nyomtatása során a kezdetben laponként alkalmazott 40 sort előbb 41-re, majd 42-re emelte. (Ezzel egyben akaratlanul állandó jelzőt adott a híres ,,42 soros" bibliának.) A sorok számának e növelése arra vezethető vissza, hogy a biblia igen terjedelmes szövegét — a latin nyelvű ún. Vulgata több mint három millió betűt tartalmaz — valamivel kevesebb hártyára, ill. papírra tudta rányomtatni. De az anyaggal történő takarékosság terén más példák is vannak, különösen az állati bőrből készített íróhártya esetében. Ennek természetes tartóssága lehetővé tette, hogy a már ráírt szöveget — rendszerint horzskővel — lecsiszolják. Ezzel nemcsak az esetleges szóhiba esetén éltek — mint ma a radírozással — de elrontott egész lapokat is letisztítottak ilyen módon. Példa erre a híres ANONYMUSféle kézirat, amelynek első lapjáról így távolították el a szöveget, s ugyanannak a hártyalevélnek hátlapján kezdték el a máig is fennmaradt szöveg írását. Még messzebb mentek a takarékosságban az íróhártya kapcsán, amikor már egész leveleket, sőt akár csonka vagy teljes kéziratokat, amelyeknek szövege már meghaladottnak, vagy hasznavehetetlennek tűnt, az említett módon ledörzsöltek, majd azt új alapanyagként ismételten felhasználtak. Ez az ún. palimpszeszt, amelynek a modern technika által nyújtott lehetőséggel történő kutatása külön stúdiumot jelent. Segítségével rendkívül értékes régi szövegeket lehet rekonstruálni, amelyek az emberi szem számára már különben eltűntek. De nem csak az állati eredetű hártyára jellemző az ilyen másodlagos felhasználás, a hanem növényi eredetű papírra is. Utóbbinál természetesen nincs arra mód, hogy róla az írást, vagy a nyomtatást lecsiszolják, mert ellenállóképessége ezt nem teszi lehetővé, de más módon és más célokra azért hasznosítani tudták. A felhasználás legelterjedtebb és a mostani vizsgálódás alapját képező formája a már egyszer használt papírnak kötéstáblák erősítésére történt igénybevétele volt. A középkor viszonylag kevés, kézírással készült könyveinek leveleit kemény táblák közé szorították, hogy így védjék azt a mechanikus sérülés ellen. Ez a két tábla — különösen értékes és gazdagon díszített művek esetében — lehetett akár elefántcsontból készült faragvány, vagy nemesfémlemez drágakő díszítéssel is. 165