AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Agnes: Szép história az tökéletes asszonyállatokról. Bogáti Fazekas Miklós egyik Plutarchos átdolgozása. (RMK I. 128. RMNy 385.)

Neveket ió hireket az kic hattac, Azokról sz§p Históriákat irtac, De Magyaroc közöt ászt nem hallottac, Rólloc beszellenéc ha meg halgatnác." A munkát ez a bevezetés és az epilógus foglalja keretbe. (Ez utóbbi PLTJTAKCHOSnál hiányzik.) Szerkesztési érdekessége, hogy az 5. példa, éppen az OviDiustol átvett LUCRETIA történet köré csoportosítja a jó hírükért, tisztességükért, családjukért, hazájukért még a halált és a nagy veszedelmet is vállaló nők históriáit. Ali. történet egy kisebb témahatár is egyben, mutatja ezt az is, hogy az általános erkölcsi tanulsággal, mint kerettel zárja: „Tökélletes aszszonnac ez törvénye, Tisztán és iámborul legyen elete, Ha ecetét szeplő meg fértesztette, Vagy meg hallyon, vagy rólla eltöröllye. Isten ä testben az Lelket ugy atta, Masic nélkül hogy egyic nem ió volna, Lelke az aszszonnac ő iámborsága, Vagy meg tartsa avagy halált kévánna." A következő történet bevezető strófája is ezt a határt igazolja: „Aszszonyokról montam egi néhány példát, Szeplőiekért boszszuiokat állottac, Szólloc én immárő az hon valókról, Énekemre kérem ra halgassanac." A bevezető strófák teljesen BOGÁTI alkotásai, általában az erkölcsi tanulságot és az ajánlást foglalják magukba. Az első három példánál pesszimista véleményét szólaltatja meg: „Az házasság kötele szeretete, Soknál czac addig tart mig wra pénze ..." (1. Phokisi nők) „Aszszony ember nyelve minemű tudom, Titok nálloc nem igen ál azt hallom . . ." (2. Melosi nők) „Ollyat én nem tudoc most ki találna, Ki Wraért mindenekre kész volna ..." (3. Thirrén nők) A 4—7-ig terjedő példákban rögtön az eseményekkel kezdi, a bevezetés a minimálisra csökken. Érdekes a Kiosi nőkről szóló történet (6.), amelynek csupán első versszaka emlékeztet a plutarchosi elbeszélésre, de ebben is változtatott BOGÁTI, 154