AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - W. Salgó Agnes: Szép história az tökéletes asszonyállatokról. Bogáti Fazekas Miklós egyik Plutarchos átdolgozása. (RMK I. 128. RMNy 385.)

a többi versszaknak pedig semmi köze az eredetihez, hanem reflexióit szólaltatják meg. Előfordul az is, hogy a bevezetőben magát mentegeti a példa hosszúsága miatt (1. 8. Aretaphila tört.), ezenkívül az események leírása előtt beszámol házasodási szándékáról is: ,,Ti természtekről irnac sok bölcsek, Engem oly igen meg iesztettenec, Hogy leánt keresni én maid nem mérec ..." A 13. történet elején pedig témaválasztása miatt mentegeti magát, mivel a történet hősnőjének cselekedete a keresztény valláserkölcs szempontjából aligha helyeselhető. Stratonica terméketlen asszony volt, de hogy férjét a trónon mégis gyermeke követhesse, ő maga szerzett neki pót feleséget. A kiválasztott szép leánytól született gyermekeket pedig sajátjaiként nevelte fel. Ezt a megoldást a puritán gondolkodású BOGÁTI is kissé bizarrnak érezte, s magyarázatot fűzött hozzá: „Az Isten törvényét én meg nem vetem, Mindenben igaznac lenni böczülem, Magyarázást kévánoc hol nem ertem, Sokat nem ert más is abban ászt vélem. Ezt arra mondom az ió Aszszonyoknac, Házasságban kik ketten együtt laknac, Sokan magtalanul őc abba laknac, Természet és Isten ellen halgatnac." A záróstrófák funkciója is többféle, bár az is előfordul, hogy elmarad. így az első három példa esetében is, de itt érdekes, hogy az utolsó sorok tartalmilag megegyeznek, és tömören fejezik ki a tanulságot: „ló nevet vallánac ez tanácz miá ..." (ti. az asszonyok) (1.) „Dicziric fériekért halgatássokat." (2.) „Aszszonyoc öröc hirt igy keresénec" (3.) A záróstrófákban leginkább a korabeli nők kacérságát ostorozta, s olykor hozzáfűzi addig kudarcot vallott nősülési szándékának rövid történetét is (4. Milétosi nők, ill. 5. Lucretia). Bibliai párhuzamként Juditot is a követendő példák közé sorolja (8. Aretaphila). Az epilógusban megismétli az ajánlást, és bővebben is kifejti az asszonyokról alkotott, igen elmarasztaló véleményét. A házasság eszméje ekkor még nem tudta eléggé lelkesíteni. HELMECZI István kimutatta, hogy az epilógus keserű hangja nem csupán BOGÁTI egyéni elkeseredéséből fakad, hanem EURIPIDES hatását is mutatja.

14 A Hippolytosh&n (616—624. sorok) a főhős hasonló szavakkal fakad ki: 14. HELMECZI István: Euripidesi liatás Bogáti Fazekas Miklósnál. — Irodalomtörténet. 24. évf. 1935. 218 — 219. 1. De nem csak 4 azonos sor van, hanem 9 euripidesi sort vett át Bogáti. 155