AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

A kötet minden lapja közé szívópapírt kellene helyezni. Ez általában lehetetlen, mivel a gerinc csak meghatározott papírmennyiséget bír el deformálódás nélkül, így a nedves kezelést és a szárítást egyaránt csak kisebb részletekben lehet elvégezni. A szárításhoz még hasznos volna egy vasalószerű nyomófelület alkalmazása, amely a meleg préselés szerepét töltené be. f) Javítás Ha műanyag fóliával erősítjük a lapot, akkor e művelettel összekötve végezhető a hiányok pótlása, a szakadások összeforrasztása, vagyis a javítás (1. a laminálás ismertetésénél). Műanyag oldat vagy egyéb folyékony papírerősítőszer alkalmazása előtt azonban a hiányokat mindenképpen szükséges pótolni, és a szakadásokat is gyakran össze kell ragasztani, ha csak az erősítő szer ezt maga el nem végzi. Az eddigi lassú kézi munkát néhány ötletes technikai megoldással tudjuk gyorsítani. A papírgyártás folyamatát reprodukálja — nem a gyakorlati megvalósítást illetően, hanem végeredményében — az ún. papíröntés módszere, melynek során megfelelően előkészített és sok vízben eloszlatott papírgyári cellulózpépet vákuumos szívóhatással kizárólag a lap hiányzó részeire lehet koncentrálni. Az eredeti rostokhoz való megfelelő kötődés kevés ragasztóanyaggal biztosítható, de ugyanezt a préselés és a szárítás is elősegíti. Ehhez az eljáráshoz különböző, helyileg konstruált berendezéseket Bulgáriában, Ausztriában, az NSZK-ban használnak eredményesén. A szakadásokat a szakadás nyomán keletkező és egymásba illő rostrészek összeillesztésével lehet kijavítani, de a rögzítést előre össze laminált japánpapírfólia együttesnek meleg hatására végbemenő papírba-olvadásával (elektromos páka segítségével) is lehet biztosítani. Ez a munka fóliás japánpapír helyett akrilgyantával impregnált japánpapírral hasonlóképpen elvégezhető (Firenze, Nemzeti Könyvtár). g) A papíranyag erősítése Korszerű értelmezés szerint a papírrestaurálás a papírnak mint kémiai szerkezetnek az erősebbé, ellenállóbbá tétele. A papírlap degradálódása során a bevezetőben említett strukturális okoknak megfelelően kétféle folyamat megy végbe: a rostok közti összetartó erők csökkennek (kémiai pusztulás, kiázás), és maguk a rostok pusztulnak, mivel a cellulózmolekula polimerizációs foka csökken (a molekula kisebb egységekre törik). A kettő között összefüggés is van: a rövidebb rostok már nem képesek olyan nagymértékben és változatosan összekuszálódni, a köztük levő távolságok növekednek, nehezebben töltődnek ki, tehát gyengül az összetartó erő. Az újságnyomó papírok az ismert okok miatt e tekintetben eleve hátrányos helyzetben vannak. Amennyiben tehát anyagában kívánjuk erősíteni a papírt, a rostok eredeti molekulaszámát kellene helyreállítani, ill. megközelíteni, és/vagy az összekötő erőket növelni (ha az első sikerül, a második is nő, de az utóbbit mesterségesen is lehet fokozni). Az elszakadt molekulák újrafelépítésére még nincsen kidolgozott eljárás. A rostok közé erősítőszerként bevitt anyagok (általában cellulózalapú vagy műanyagok) molekulái legfeljebb az eredeti cellulózmolekulák egyes részei137