AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)
II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára
is biztosította. Tekintve azonban, hogy ez az oldat hamar elveszíti lúgosságát — a többivel ellentétben, amelyek ún. puffer oldatok 26 —, csak adalékként és nem semlegesítő, hanem fémion-dezaktiváló szerként alkalmazható. Hogy ilyen szerepben milyen mértékben volt hatásos, arra nézve kvantitatív méréseket nem volt módomban végezni, mivel a csekély fémion-mennyiség kimutatására csak a legérzékenyebb analitikai módszerek alkalmasak. Az elmondottak alapján, amennyiben vizes oldattal kívánunk semlegesíteni (minden esetben, amikor bemerítést alkalmazunk, gyakran — alkoholban oldódó nyomdafesték esetében mindig — permetezéshez is), borax és foszfát oldatokat fogunk alkalmazni, a szükséges mennyiségű kelátkomplex-képző anyaggal keverve. Ezen semlegesítő oldatokkal kapcsolatban még további vizsgálat tárgyát képezi, hogy a semlegesítés természetes körülmények között mennyire stabil (légkör hatása!), valamint az, hogy bizonyos savtartalommal bíró adott lapmennyiség mennyi semlegesítő oldatot igényel, vagyis a semlegesítő oldat mikor „merül ki". Utóbbi elsősorban gyakorlati szempontból fontos kérdés. Az áztatáshoz és permetezéshez bevált oldatokat ki kell próbálni a lamináláshoz használt japánpapír impregnálására is, majd vizsgálni kell, hogy a semlegesítő hatóanyag laminálás útján bejuttatható-e a papírba; tehát a laminálással együtt végzett semlegesítés módját szükséges megtalálni (természetesen nemcsak vizes oldatok jöhetnek számításba). A hírlapkötetek szétszedés nélküli savtalanításának gyorsabbá tétele érdekében a vizes oldatok helyett alkalmazható szerves oldószeres oldatokat is vizsgálni kell, azonban ezek drágábbak és gyakran ártalmasak a nyomdafestékre (annak anilintartalmára). Az eddig ismertetett munkafolyamatokat egymás után, folyamatosan lehet elvégezni. Amennyiben az áztatással járó lépéseket esetleg nem követi a laminálás, és az alkoholos műanyag oldat alkalmazása sem lehetséges, még szárítás előtt gondoskodni kell a kiázott enyvezőanyag pótlásáról. Az e célból felhasználható anyag milyenségére nézve nem lehet egyértelmű és határozott választ adni, mert a régebben általánosan használt zselatin mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a nagy molekulájú polimerek (műanyagok), pl. etilcellulóz 3%-os benzolos oldata, polimetilakrilát-emulzió, poliamidgyanták, valamint szerves sziHciumvegyületek is (pl. polimetilaminoszilán). Ezekkel az anyagokkal elsősorban a Szovjetunióban kísérleteznek, és jó eredményeket értek el a tartósság, a mechanikai tulajdonságok tekintetében 27 . A Firenzei Nemzeti Könyvtárban a kiázott enyvezőanyagot metilcellulózzal, karboximetilcellulózzal vagy polivinilalkohollal pótolják. A teljes restaurálást nem igénylő hírlapokhoz ezek az anyagok nekünk is jó szolgálatot tehetnek, tulajdonságaikat azonban újságnyomó papírok esetében is vizsgálni kell. A nedves kezelések sorozatának befejezése a szárítás, amely megfelelő nyomás és hőmérséklet hatására igen gyors lehet. Ezeket a feltételeket különálló lapok esetében fűthető nyomófelületű hidraulikus préssel tudjuk biztosítani. Kötetek savtalanítása stb. után azonban a szárítást nehezebb megoldani. 26. Gyenge savat és sóját együtt tartalmazó oldatok, amelyek kiegyenlítik a pH megváltoztatására irányuló külső hatásokat, s ezekkel szemben a pH-t közelítőleg állandóan tartják. 27. Okiratok és könyvek restaurálásának és konzerválásának új módszerei. 1958. évi munkák gyűjteménye. Moszkva—Leningrád. 1960. d) BELENYKÁJA, N. G.: Könyvek és iratok restaurálásának módszereiről. 136
