AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - Kastaly Beatrix: A hírlap restaurálás néhány kérdése, különös tekintettel az Országos Széchényi Könyvtár állományára

tárolták a hírlapokat kötés nélkül, nyitott tékában (két kemény lap között, spárgával átkötve), s a lapok leginkább négy szélükön — így a gerincnél is — erősen oxidálódtak, ill. savasán pusztultak (1. később). 2. Hírlapok restaurálása A régi könyvek restaurálása — az általánosan „restaurálás" néven ismert és elismert művelet — során a papír állapotának helyreállítása csak egy része a munkának, a kötésnek — mint egyedi készítménynek — hasonlóan nagy jelentősége van. A kötésen itt nemcsak a külsőként megjelenő borítót — a mégoly szépen elkészített bőrkötést — hanem az egész könyvszerkezetet értjük, amelynek lehetőleg részleteiben (pl. előzékkészítés, fűzés, oromszegő varrás, betáblázás, a bőr felhúzása stb.) is hűnek kell maradnia a kézműves könyvkötés legnemesebb hagyományaihoz. A legmodernebbnek nevezhető könyvrestaurálási eljárások is alapjaikban évszázadok tapasztalataira támaszkodnak, s legfeljebb egy-egy új kémiai vagy műszaki-technikai módszer alkalmazásával egészülnek ki. A hírlaprestaurálás és -konzerválás területén ezzel szemben a megoldatlan kérdések egész sora jelentkezett. Ennek alapvető oka az, hogy a kialakult eljárások nagy részével a hírlapok esetében nem lehet sikereket elérni. A minőségi különbözőség okait és eredményét megkísérelvén összefoglalni, legalábbis az alábbiakat kell figyelembe venni: a) A restaurálásra kerülő könyvek lényegüknél fogva egyedi példányok (még akkor is, ha nem unikumok, hiszen az egyes köteteknek a nyomda, a használók, a kötés stb. sajátos jelleget kölcsönöznek). Ezáltal egyéni, minden alkotórészüket figyelembe vevő bánásmódot igényelnek, a javításhoz szükséges anyagok és az eredeti stílus megőrzésének szempontjából egyaránt. Ezzel szemben a hírlapoknál a kérdés a papíranyagnak — a szöveg hordozójának — megmentésére koncentrálódik, és míg a történeti-művészettörténeti szempontok teljesen figyelmen kívül hagyhatók, a kémiai, fizikai-kémiai problémák és eljárások kerülnek előtérbe. A hírlaprestaurálás tehát egyértelműen papírrestaurálást jelent, míg a könyvrestaurálásnak ez csak egy — bár kétségtelenül a legfontosabb — része. b) A továbbiakban csak a papírt tekintve, s utalva a bevezetőben mondottakra, nyilvánvaló, hogy a régi könyvek (a 18. sz. végéig) papírjának és a múlt század 80-as éveitől gyártott újságnyomó papíroknak tulajdonságai alapvetően, a kezelés módját meghatározóan különböznek egymástól. A merített rongypapírt távolról sem fenyegeti a rohamos pusztulás veszélye, ha egyes komponenseit pótolni vagy közömbösíteni kell is. Ugyanakkor a túlnyomórészt facsiszolatalapanyagú újságnyomó papírok számára a használat és raktározás körülményeit nem lehet olyan kedvezőkké tenni, hogy azok a papír kémiai felépítését, és ezzel együtt fizikai állapotát ne változtassák meg, ill. ne pusztítsák egyre gyorsuló ütemben a rongálódott anyagot. c) Igen fontos tényezőként jelentkezik a mennyiség kérdése. A jelenlegi lehetőségeket véve figyelembe, az ország restaurálandó könyveinek helyreállítása is igen hosszú időt venne igénybe. Mégis, ez felmérhető és véges mennyiséget jelent. Ugyanakkor a hírlapok feltétlenül megőrzendő részének lapszáma oly nagy (s folyamatosan nő), hogy bármilyen restaurálási-konzerválási eljárás is csak megfelelő nagy termelékenység esetén lehet gazdaságos és célravezető. 125