AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye

ványok azonban már akkor is ritkaságnak számítottak, felbukkanásukhoz és megszerzésükhöz a véletlen szerencse is közre kellett játsszék. A 129 név között akad olyan szerző is, aki csak egyetlen művet írt, vagy adott ki, ezek megléte vagy hiánya ugyancsak esetléges. A protestáns szerzők közül hiányoznak BOGÁTI FAZEKAS Mihály, BLANDRATA György, DÁVID Ferenc, DÉVAI BÍRÓ Mátyás, Kocsi CSERGŐ Bálint, NÓGRÁDY Mátyás, SAMARJAI Máté János, SZILVÁSÚJFALVI ANDERKO Imre, SZTÁRAI Mihály, TOFAEUS Mihály, a katolikus egyházi írók közül SÁMBÁR Mátyás, NYÉKI VÖRÖS Mátyás művei. Nincs meg SZEPSI CSOMBOR Márton útleírása (Kassa, 1620.) és AMADÉ László verseskötete (Bécs, 1755.). A tudósok közül BENCSIK Mihály és REPSZELI László jogtanárok, HELL József Károly (HELL Miksa testvére) feltaláló, KLAUS Mihály, LIPSICZ Mihály és REVICZKY Antal jezsuita tanárok, természettudósok, PAKSI Mihály kollégiumi tanár, fizikus, SCHMIDT János György piarista matematikus, PERLICZKY János Dániel, VÁRADI Mátyás orvosok nevével nem találkoztunk. A külföldre került magyarok közül pl. Joó Ferenc és KERESZTHURY Ferenc orvosok művei hiányoznak. (Az előbbié Németországban, az utóbbié Oroszországban jelentek meg.) Természetesen a meglevő 417 magyar szerzővel nem merül ki a SZÉCHÉNYI gyűjteményében található hazai szerzők sora. Kívülük még számos magyar szerző műve volt meg, ezek azonban kisebb jelentőségű írók, az említett életrajzi lexikonban nem szerepelnek, s így az alkotó magyar szellem kiemelkedő reprezentánsai közé általában nem is sorolhatók.

56 A magyarra fordított művek tekintetében igen kicsi a választék. A tudományos értékű irodalom „magyarítása" egy-két korai kezdettől eltekintve a 18. században még éppen csak megindult. Néhány teológiai (LUTHER, J. ARNDT, J. F. OSTERWALD), filozófiai (A. de. GUEVARA, LOCKE, ERASMUS, K. ECKARTSHAUSEN, KANT), történelmi (PLUTARCHOS, MILLOT), orvosi (A. HAEN, Ch. W. HUFELAND, H. KRANTZ, A. STÖRCK, Ch. A. STRUVE, S. TISSOT) természetrajzi (A. WERNER ásványtana), mezőgazdasági (J. A. CHAPTAL, A. J. SOLSTEIN, E. WOOD) építészeti (GAUTHIER) mű képviseli — meglehetősen szegényesen — a külföldi tudományos irodalmat. A magyarra fordított szépirodalom már valamivel bővebb választékot nyújt. Ennek számbavétele alkalmat adhat a gyűjteményen túlmutató következtetések levonására is. Az itt felsorakozó nevek és művek jelentik a világirodalomnak azt a részét, amelyet már sikerült a hazai nyelvre átültetni. Itt találjuk a görög—római irodalom néhány, töredékesen lefordított íróját (AESOPUS, ANAKREON, BION, CATO, CICERO, CORNELIUS NEPOS, HORATIUS, OVIDIUS, PLAUTUS, SENECA, TERENTIUS, VERGILIUS), a klasszikus német irodalom nagyjaitól egy-egy művet (GOETHE, KLEIST, LESSING, SCHILLER, WIELAND), a népszerű KoTZEBUEt és GESSNERt, a kisebb jelentőségű költőt, J. J. DuscHt, két korai SHAKESPEARE fordítást (Hamlet, Romeo és Júlia), TASSO Megszabadított Jeruzsálemét, MILTON Elveszett paradicsomát (franciából fordítva!) és a Róbert Péterré magyarított 56. Pusztán összehasonlítás céljából emlékeztetünk arra, hogy CZWITTINGER Dávid 1711ben mintegy 300 magyar íróról tudott, BOD Péter 1766-ban már kb. 500-at sorolt fel, HORÁNYI Elek 1775—77-ben mintegy 1150-et gyűjtött össze. Ezek az életrajzi lexikonok természetesen nem válogattak, hanem a teljességre törekedtek. A 18. század végén a hazai kortárs írókat SÁNDOR István vette számba: 196 akkor élő és magyarul, vagy latin és más nyelven alkotó írót sorolt fel. = A Magyar Országi írók, 50-nél jóval többen vágynak. = Magyar Hírmondó. 1799. dec. No. 46 — 49. 192