AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye

Robinsont. Franciából valamivel bővebb a választék: CTARJTAUD, BOILEAU, CHATEAUBRIAND, CORNEILLE, FENELON, LE SAGE, MARMOXTEL, MOLIÉRE és VOLTAIRE egyes művei. Ennyit és nem többet (vagy alig valamivel többet) kínált a kor a világirodalomból a csak magyarul tudóknak. Ha mégis kevésnek tűnik, arra kell gondolnunk, hogy akkoriban a műveltség a több nyelven való írást és olvasást feltételezte, a hazai nyelvre való közvetítés még nem volt sürgető olvasói igény, a fordítások inkább a nyelvművelést szolgálták. A hungarikumok SZÉCHÉNYI Ferenc magyar vonatkozású, azaz hungarika gyűjtését elsősorban APPONYI Sándor hungarika-gyűjteményével való összevetés alapján mérhetjük le.

57 Apponyi gyűjtési köre szűkebb, mint SZÉCHÉNYIÓ: Ő a Magyarország határain kívül megjelent művek közül csak a magyar szerzőtől, nem magyarul megjelent műveket gyűjtötte, ezenkívül a külföldön kiadott, nem magyar szerzőtől származó, de valamilyen módon Magyarországra, vagy magyar személyekre vonatkozó irodalmat. (Ezzel szemben SZÉCHÉNYI a külföldön kiadott magyar nyelvű nyomtatványokat is gyűjtötte.) APPONYI katalógusában leírt tételek, azaz művek száma 2509. Ezek 91 százaléka a 15—17. században megjelent nyomtatvány, a 18. századiak száma elenyészően csekély, mindössze 227 (9 százalék); A SzÉCHÉNYi-féle gyűjtemény külföldön kiadott nyomtatványainak száma 5235, tehát több mint kétszer annyi

58 s valószínű, hogy a 905, hely feltüntetése nélkül megjelent nyomtatvány egy része is külföldi. Az időhatárokban azonban meglehetősen nagy az eltolódás: SZÉCHÉNYI Ferenc könyvtárának teljes anyaga (a hazai megjelenésűeket is beleszámítva) csak 19,5 százalékban tartalmaz 15—17. századi műveket, összesen 2682 db-ot. Vagyis SzÉCHÉXYinél az AppONYival párhuzamos időszak csak a hazai nyomtatványokkal együtt éri el APPONYI kizárólag külföldi hungarika műveinek számát, a kötetszám pedig nyilván alatta marad. A különbségekhez tartoznak a gyűjtés eltérő körülményei: APPONYI mintegy nyolcvan évvel később, a múlt század hatvanas éveiben fogott a gyűjtéshez, s jóval több alkalma és ideje volt a külföldi könyvpiacok helyszíni, módszeres átkutatására. Mindebből következik, hogy a régebbi külföldi kiadású hungarikumok, valamint a kevésbé ismert, kis példányszámú, ritkaságnak számító nyomtatványok tekintetében APPONYI gyűjteménye a gazdagabb. Pl. a 10. századi Neue Zeitungok műfajába tartozó, a magyarországi török harcokról tudósító kisterjedelmű nyomtatványok száma AppONYinál kb. kétszer annyi, mint SZÉCHÉNYI gyűjteményében. Ismertebb szerzők műveinél azonban már jobb az arány, sőt néha SZÉCHÉNYI javára billen a mérleg. Néhány kiragadott példa erre vonatkozólag. BONFINI Rerum ungaricarum c. művéből AppoNYinak négy kiadása van, valamennyi 16. századi (beleértve az 1543-as bázeli első és az 1568-as első teljes, SAMBUCUS által gondozott kiadást); SzÉCHÉNYinek hét van: három 16. századi (1543, 1568, 1581 német kiadás), két 17. és két 18. századi.

59 A Buda 57. Hungarica. Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok. Gyűjtötte és leírta gróf Apponyi Sándor. 1 — 2. köt. Bp. 1900—1902. 58. Itt hívjuk fel a figyelmet újólag arra, hogy a SzÉCHÉNYi-gyűjteménynél számolási egységünk a kötet, illetve db-szám, APPONYinál a mű; tehát az összevetés inkább az arányokat érzékelteti. 59. Vö. App. 292, 481, 482, 1823. sz. tételeit. 13 193