AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

Mi legyen hát ,,a nagy ember" magatartása? Legyen diplomata: „Sokkal jobb ha tsak látszatra- is jónak lenni, mint nyilvánvaló roszszaságunkat ki- nyilatkoztatni ; mert a' képmutatás mellett ha vétünk-is, tsak magunk vétkezünk, másokat rósz példánkkal nem botránkoztatunk."

110 Érdekes kérdés, hogyan viszonyult GRASSALKOVICS az újításokhoz, az abszolút uralkodó által kezdeményezett reformokhoz? A róla köztudatban levő kép szerint erősen konzervatív hajlandóságú volt. Aforizmái is megerősítik ezt: „Az eszes ember kerüli az viszketeges újságokat, hogy a? régiekkel nyugodalomban maradgyon" — mondja egy helyen.

111 De hogy az „újságok" — az újítások — problémája intenzíven foglalkoztatta, sőt talán az egyik ok is volt arra, hogy egyáltalán tollat vegyen a kezébe, kitűnik mindjárt a kötet első aforizmájából: „Minden újságok azokbul származható jóknak reménységébül, és az jelenlevő állapotoknak meg-unásábul ohajtatnak"

112 Ebből az látszik, hogy GRASSALKOVICS tisztában volt azzal, hogy az újítás szándéka nemcsak felülről jön, hanem szélesebb körökben is visszhangra talál, s látja a kialakulni kezdődő frontokat is: egyfelől az uralkodót és a változtatást helyeslőket, másrészt a visszahúzó erőket is. Egyik aforizmája elárulja azt is, hogy ő maga érzelmileg kiknek az oldalán áll: „Valakik valamely Újságoknak kigondolói, vagy végbe-vivői, azoknak ellenségeivé lesznek, kik a? régi rendetlenségekbül hasznokat érzettek."

113 Tehát ő maga nem a „régi rendetlenségek" oldalán áll. Ha itt talán nem is feltétlenül az állami, közéleti, társadalmi újításokra, hanem kisebb jelentőségű (pl. hivatali, jelesül kamarai) változtatásokra gondolt is, annyit mindenesetre elárul ez az aforizmája, hogy távolról sem volt minden újítással szemben elzárkózó, ellenséges, a magyar feudális-rendi világ mozgékonyabb, az idők szelére fogékonyabb, az újjal szemben megértőbb részéhez tartozott. Talán belejátszott ebbe saját pályája nyomán kialakult szemlélete is. Még mintha tanácsot is akarna adni az újítások mikéntjére, ezt írja: „Akkor könnyű újságot bevinni a' Birodalomban, midőn egyenetlenség vagyon a* nép között. Könynyen beveszi a' meghasonlott népnek része az Újságot, és hogy nyugodalmasan éllyen a' más rész-is, lassanként lassanként reá adgya magát."

1111 Magyar vonatkozásban GRASSALKOVICS szívesen látta, vagy legalábbis látta volna a „rendi nemzet" egységét, melynek egyik vezéréül öntudatosan magát tartotta, bár tisztelte a nála magasabb állásúak rangját, s nem akart a vezér, hanem csupán egyik vezér lenni, aki összhangban intézkedik a többi vezetővel, — esztergomi érsekkel, kancellárral — kikhez többnyire személyes jó viszony is fűzteti: talán ez is diplomatikus egyéniségének tulajdoníthat ó, mely szívesen osztja meg a felelősséget másokkal. Bizonyos, hogy MÁRIA TERÉZIA reformjainak késleltetésében Magyarországon neki is fontos szerepe volt; valószínű, hogy a rendi ellenállás GRASSALKOVICS aktív részvétele nélkül kevésbé lett volna sikeres. Űgy látszik, aforizmái lejegyzése közben is alakult a gondolkodása. Kezdetben, mint láttuk, legalábbis megértő volt az újítások iránt, — a kötet utolsó mondata viszont már a változtatásokkal szemben való határozott bizalmatlanságot tük110. 11/60. 111. 11/17. 112. 1/1. 113. 1/12. 114. 1/5. 22 337