AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)
IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái
rözte: „Nints javára, és nyugodalmára a' Birodalomnak, midőn a köz Törvények gyakrabban meg változtatnák"? 1 * Bár ez nem mond ellent a változtatásokra irányuló elméleti igenlésnek, de mégis a kötet elején található gondolatokkal szemben eltérő beállítottságot mutat, gyanakvást az újjal, kivált az ismétlődő újításokkal, az újítási kísérletekkel, a társadalmi reformkísérletekkel szemben. A „köz törvény" pedig mi más lehet, mint a „jus publicum"-nak alapvető kérdése: a nemesség helyzete. Erről úgy gondolja: tartósan nem, csak ideiglenesen lehetne megváltoztatni, de ez folyamatos nyugtalanság forrása lenne. GßASSALKOvicsban a reformokkal szemben tanúsított bizalmatlanság valószínűleg Haugwitz működésével kapcsolatosan alakult ki. Az abszolutizmussal szemben, mely a közjóra hivatkozva lép fel, óvatosságra int: „A> hatalom mértékletességgel nyől, mértékletlenséggel pedig semmivé lészen." 116 Hasonló gondolatokra másutt is találunk — bár GRASSALKOVICS nyilván nem írt le mindent, amit ezzel kapcsolatban gondolt. Kritikus szemmel nézte magukat az uralkodókat is —, hiszen ha valaki, ő közelről láthatott egy királynőt, s így közelebbről ismerhette általában az uralkodókat is. Megvolt a határozott véleménye arról, milyen legyen a jó uralkodó. „Fejedelmek kövessék a méhetskét, mely mindenütt mézet önt, fulánkját pedig tsak akkor botsáttya, a? mikor kintelenittetik." 117 „A királyok ditsősége jobbágyaknak és katonáknak Szerentséjétől függ"? 18 „Nem mindenkor elégtelenségbül kormányoztatnak rosszul a dolgok, hanem hogy azok, kiktül függ abbéli dolog, nem bizonyosak meddig maradnak tisztség ékben." nQ „Legjobb volna, á királyok ollyaknak adhatnák a hivatalokat á kikről bizonyosak lehetnének, hogy azoknak el-vesztését soha meg nem fogják érdemleni." 120 Ez utóbbi mondásból az udvari kegyből való tisztségviselés kritikáját olvashatjuk ki. Méltán: a kamaraelnök tisztában volt vele, hogy a születéssel járó pretenziok és az állások betöltésének képessége sokszor éppen fordítva arányosak. Nem méltányolta az állásokba beleszületett, követeléssel tele főrangúakat, ha nem látott bennük személyi értéket. A „Selfmademan" önérzete szólal meg benne, mikor egy helyen így nyilatkozik: „Nagy Rokonságból született, midőn nemzetségére nézve nem magához hasonlónak szerencséjét irigyli, csak az volt és eltűnt érdemeit az ollyannak mostani érdemeihez hasonlithattya." 121 (Ez a megállapítás az OSZK példányában hiányzik.) „Ha a királyok nem kedvelnék a hizelkedést, sokkal kevesebb kedves udvariaik volnának, mivel többnyire hizelkedések miatt kedvesek, annál egyebet nem tudván"? 22 „Némely fejedelmeknek csak első birodalmak esztendeit költenék életek iróinak engedni; mert a tovább-valókat ha magok is olvasnák, elpirulnának?' Grassalkovics komolyságot várt az uralkodótól és környezetétől is. ..Az Ország Eleinek kötelessége az 115. IV/100. 116. 111/84. 117. IV/93. 118. 111/24. 119. 11/12. 120. 11/15. 121. EK: 117. 122. EK: 129. és 130. 338
