AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

Mindez azonban semmiesetre sem valósulhatott volna így meg, ha a gyakorlatias, talpraesett GRASSALKOVICS nélkülözte volna az irodalmi formába önthető mondanivalót. Vonzódnia is kellett az aforizma műfajához, melynek akkor, LA ROCHEFOUCAULT és PASCAL óta már évszázados hagyománya volt. Gondolatai alaphangját egyfajta rezignáció, csalódottság adja meg; ez az Egyetemi Könyvtár példányának szövegén jobban érezhető. Tény mindenesetre, hogy GRASSALKOVICS az 1740-es évek derekától kezdve egyre erősödő mértékben visszahúzódófélben volt az udvartól. Megvetését a királyi udvarral szemben több aforizmában juttatta érvényre, hol burkoltabban, hol nyíltabban.

26 Ezek pedig — bizonyos fokig — éppen ellenkezői GRÁCIÁN gondolatainak. Az alapvető indítás, az önkifejezés igénye — minden irodalmi tevékenység egyik feltétele — sokkal korábban meg lehetett GRASSALKOVicsban. Bizonyára születési adottság. Az a közismert tény, hogy jól tudott előadni, e szempontból keveset nyom a latban. Az aforizmának inkább a frappáns megfogalmazás az előfeltétele. Találó népies hasonlatokkal korábbi leveleiben is találkozunk. Addigh jár a' Tök a vizén, hogj egészen éli merül —írja például egy, 1732-ből való levélben.

27 Mégis, e korábbi gyakorlati tevékenységgel telt korszakában aligha foglalkozik gondolatainak összegyűjtésével és megörökítésével. Férfikora delén inkább a mindennapi munka, a szerzés foglalkoztatja. Aforizmái elárulják, hogy mérsékelten bár, de barátja volt a könyveknek. „Mulatattya könyveknek sokassága az emberi elmét, de mivel mind azokat által olvasni nem lehet, légyen annyi, a mennyit által olvashass" — mondja.

28 Könyvtára tehát nem lehetett túl nagy. E könyvtár jellegéről pedig az az aforizmája tájékoztat, mely az olvasás szerepével foglalkozik az ember életében. A' bizonyos és meg-határ ózott olvasás hasznosabb, de á? széllyel-szórt és külömbféle dolgoknak olvasása mulatságosabb."

29 Tehát szívesen olvasgatott, s úgy látszik itt eltért a hasznosságra törekvés általában követett elvétől. Az olvasmányban inkább felüdülést kereshetett. Mit olvasott? A Bibliát minden bizonnyal. Aztán az ő korában népszerű egyházi művek némelyikét. Az előbbi idézetből következtethetően történelmi, földrajzi munkákat, talán szépirodalmat is. Bizonyára olvasta a Keresztyen Senecat. Ennek, az akkor már nagy múltú könyvnek új kiadása pártfogójának, BATTHYÁNY Lajos akkori alkancellárnak költségén jelent meg Bécsben, 1740-ben. SBNECAra egyik aforizmájában hivatkozik is.

30 Alighanem kedves könyve volt ez; talán éppen BATTHYÁNYtól kapta. Könyvtárának katalógusa — ha volt ilyen — nem maradt ránk. Az OSZK birtokában levő variánsból következtethetően olvasta GRACIÁNÍ is, FALUDI fordításában. így alakulhatott ki a véglegesnek szánt fogalmazásig a szóban forgó aforizmagyűjtemény. Közvetlen indítást hozzá alighanem az 1751. évi országgyűlés alkalmával 25. GRASSALKOVICS Antal—ERDŐDY Györgyhöz. Gödöllő, 1754 aug. 25. Slovensky Státny Ustredny Archiv, Bratislava. Patrimonialny Archivi. Arch. Fam. Erdődy. Juraj Erdődy (JE) Missiles. 26. Például: 11/19; 11/28 = 119; 130. sz. 27. GRASSALKOVICS Antal—ERDŐDY Györgyhöz. Pest, 1732 okt. 23. Slov. St. Ustr. Arch. Fam. Erdődy, JE, Miss. 28. 1/66. 29. 1/71. 30. IV/86. 329