AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

történt királyi látogatás körüli események adhatták. Ekkor adta az uralkodó család — éppen BARKÓCZY püspöknek, a magyar nyelv harcosának beszédére válaszul — a magyar nyelv megtanulása iránti készség jelét.

31 Ekkor jelent meg Nagyszombatban GRÁCIÁN Bölts és Figyelmetes Udvari Emberének magyar fordítása is. Ez az az időszak, amikor a nemzeti nyelvért való fellelkesülés a Rákóczi-kor óta először mozgósította a különböző vallási és rendi hovatartozású embereket. A főrangú katolikus püspök, BARKÓCZY mellett a jobbágyszármazású evangélikus lelkész, RIBINYI János is felemelte szavát a magyar nyelvért. ,,Turpe est et generosa mente indignum, negligere linguam, quam a maioribus vestris accepistis" — mondta nemesi fiatalemberek egy csoportja előtt Sopronban, s a franciákkal, olaszokkal, németekkel példálódzott, mint akik mind büszkén használják saját anyanyelvüket.

32 A királynő Pestre jött és meglátogatta GRASSALKovicsot új rezidenciájában Gödöllőn,

33 ahová az ötvenhét éves ember egyre jobban visszahúzódott. A kamaraelnök gyakran itt fogadta hivatali beosztottjait is, s bizonyára itt öntötte formába gondolatait magyar anyanyelvén. Hogy GRASSALKOVICS a magyar nyelvet nemcsak a magánérintkezésben használta, hanem hivatalos használatát is elősegítette, arra számos bizonyítékot hozhatunk a Magyar Kamara levéltárából, a Kamarához intézett levelek anyagából. Nem lehetett véletlen, hogy míg régebben magyar nyelvű hivatalos levelek, kérvények a latin és német nyelvűek mellett csak kivételesen fordultak elő, addig, különösen az 1750-es évek második felében, számuk meggyarapodott, és címzettjük szinte sohasem a Kamara tanácsa, hanem mindig a Praeses, a gróf, ahogyan GRASSALKOVicsot megszólították. A tanácshoz címzett kérvények továbbra is latin nyelvűek.

34 Azok előtt, akik a magyar nyelvű leveleket írták, köztudomásúnak kellett lennie, hogy az elnök szereti, ha magyarul szólítják meg — máskülönben ők is latinul írtak volna. A létszámfeletti járuinoki állásért folyamodó PETRICS Mihály, bár kérvénye latin volt, súlyt helyezett annak leszegezésére, hogy magyar anyanyelvű ;

35 WINCKHLER László, a Károlyi-ezred egykori strázsamestere, aki harmincadosi állásért folyamodott, éppúgy magyarul írta kérvényét egyenest az elnökhöz,

36 mint TAJKLY János felfüggesztett tokaji számtartó.

37 Magyarul levelezett GRASSALKOVICS elnökkel hivatalosan FORRAI András Soborsinból,

38 ROTTESTSTEIN Ignác diósgyőri prefektus,

39 HORVÁTH István kameniczi kamarai tizedszedő,

40 és sokan mások is. Mikor LOVÁSZ Mihály aradi prefektus közölte az elnökkel, hogy BOHUS Imre hátraiákban maradt a királyi decimával, GRASSALKOVICS szigorú magyar nyelvű levélben intézkedett LovÁsznál, hogy Szent György napjáig rendezze BOHUS a hátralékát.

41 31. SZEKPŰ Gyula: Magyar történet. IV. köt. Bp. 1935, 503. 1. és Magyar nemzet története. Szerk. SZILÁGYI Sándor. 8. köt. Bp. 1898. 280. 1. 32. RIBINYI Joannes: Oratio de cultura linguae Hungaricae. Sopronii 1751. pag. 12. 33. Magyar Nemzet története. 8. köt. 284. 1. 34. Például: Magy. Orsz. Ltr., Magy. Kamara Levéltára, Litterae ad Cameram Exaratae, 1758-449 35. Uo. Litt, ad Cam. Exar. 1757 — 259. 36. Uo. Litt, ad Cam. Exar. 1758 - 449. 37. Uo. Litt, ad Cam. Exar. 1758 - 636. 38. Uo. Litt, ad Cam. Exar. 1758 — 645. 39. Uo. Litt, ad Cam. Exar. 1759 - 349. 40. Uo. Litt, ad Cam. Exar. 1759 - 597. 41. Uo. Litt, ad Cam. Exar. 1760 - 1. 330