AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovics Antal aforizmái

Embere (Nagyszombat 1751) viszont — ugyancsak FALUDI fordításában — maximákat, erkölcsi tanácsokat ad az udvari életben forogni kívánó számára. GRACIANÍ a magyarok már régebben is olvasták: forgatta — idegen nyelven — RÁKÓCZI is; említi MIKES is.

21 Magyarországon ekkortájt BARKÓCZY Ferenc egri püspök körül alakult ki egy irodalmi kör. Előkelő emberek gyakorlóan foglalkoztak irodalommal. HALLER László Máramaros megyei főispán Fénélont fordította le magyarra; A Telemakus bujdosásának történeteit BARKÓCZY költségén ki is nyomtatták Kassán 1755-ben, négy évvel a fordító halála után.

22 BARKÓCZY MASSILLON hitszónoklatait is lefordíttatta magyarra.

23 Ugyanő az 1760-as években ORCZY Lőrincet is buzdította verseinek összegyűjtésére.

24 Ennek a BARKÓczYnak van ajánlva GRASSALKOVICS Unalmas és beteges gondolatai kalligrafikus írású Széchényi Könyvtári példánya is. Innen már csak egy lépés a következtetésben, hogy GRASSALKOVICS is BARKÓCZY hatására, talán egyenesen az ő buzdítására írta meg munkáját. Hiszen a graciani példa nyomán, felvetődhetett az a gondolat, hogy a kamaraelnöknek, a sikeres gyakorló udvari embernek, akihez az érvényesülni kívánók szinte iskolába járhatnának, meg kellene írnia saját, egyéni gondolatait, tapasztalatait, főként arról: mit kell tennie az embernek és mit kell kerülnie ahhoz, hogy sikert érhessen el ? Ez megmagyarázná az OSZK példányán található ajánlás szövegét. Annyival is inkább valószínűnek látszik ez, mert BAKÓCZY GRASSALKOVICS baráti köréhez tartozott; a püspök rezidenciájában, Gödöllőn is felkereste a kamaraelnököt.

25 GRÁCIÁN könyve az OSZK variáns számára külső alakban is mintaképül szolgálhatott. A két kötet — az 1751. évi nagyszombati Gracián-kiadás és ez — formátumra teljesen egyező nagyságú. FALUDI fordítása ugyanúgy % és e

u betűkkel van szedve, mint ahogyan a kézirat is ezeket használja ö és ü gyanánt. Ennek persze lehet egyszerűen esztétikai oka is, mégis figyelemreméltó. A műfajt jelző maxima név ugyan sem FALUDI Gracian-fordításának, sem GRASSALKOVICS munkájának címlapján nem szerepel: de mindkét munkán mégis fellelhető ez a megjelölés. Gracian-fordításában FALUDI 70, római számmal jelölt „maximá"-t sorol fel, mindegyik előtt, a szám után, ott van ez a meghatározás. Az Unalmas és beteges gondolatok OSZK-kéziratának viszont a kötéstáblagerincén olvashatjuk, aranyozott betűkkel: G. Grassalko[vics] Maxime. A kamaraelnök gondolatai is számozottak, de ő arab számjegyeket használt; jellemző a gyakorlatias szerzőre. E merőben alaki egyezésekkel azután ki is merül a hasonlóságok sora, mert a gondolatok, a szöveg, a tartalom egészen mások itt és ott. Ha akadnak is szórványosan rokon eszmék, ezek általános emberi megfigyelésből adódnak. A kamaraelnök munkája eredeti. GRÁCIÁN könyve csak külső indítás, minta lehetett. A formai egyezések szinte azt az ötletet sugallják a szemlélőnek: GRASSALKOVICS munkájának OSZK variánsa, a BARKÓCZY püspöknek ajánlott szép kis kötet a Gracián-fordítással szemben eredeti magyar megfelelőnek készült. 21. A magyar irodalom története 1600 — 1772. Bp. 1964. 373, 521. 1. 22. Uo. 513, 514, 584. 1. 23. MESZLÉNYI Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata (1707—1945). Bp. 1970. 107.1. és EXTZ Géza: Barkóczy Ferenc gróf, a magyar barokk nagy mecénása. = Történetírás. 1939. 182-183. 1. 24. A magyar irodalom története 1600—1772. 533. 1. és MESZLÉNYI A.: Egy barokk főpap: Barkóczy Ferenc érsekprímás. = Vigília. 1966. 165. 1. 328