AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Pukánszkyné Kádár Jolán: Az Országos Széchényi Könyvtár „Régi Magyar Könyvtár" gyűjteménye a két világháború között (1919—1939)

2. A régi magyar könyveket már a könyvtár alapítója SZÉCHÉNYI Ferenc gyűjtötte,

2 hiszen nagycenki könyvtára hungaricum-könyvtár volt. De az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyar Könyvtárának alapgyűjteménye nagyobb részben JANKOVICH Miklós, HORVÁT István, az iLLÉSHÁZYak és FARKAS Lajos könyvtáraiból tevődött össze.

3 SZABÓ Károly alapvető bibliográfiájában

4 meghatározta a régi magyar könyv fogalmát, és vitatható időbeli felső határát

5 1711-ben, a szatmári béke évében szabta meg. Az ő művének megjelenése után hozták létre az Országos Széchényi Könyvtárban a Régi Magyar Könyvtár különgyűjteményét. Ezt követte a rendszeres gyűjtés, majd az első két kötet anyagának a könyvtári állományból való kiemelése. A harmadik rész (3—4. kötet) felállítása még hosszú évtizedekig váratott magára. A gyűjtemény első ismertetését 1902-ben egy remekbeszabott cikkben VARJÚ Elemér adta.

6 A kiváló könyvtörténész és jó ízlésű bibliofil kitűnően ismerte nemcsak az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményét, amelynek egyik őre volt, hanem a régi magyar könyvek egészét is. Nem száraz ismertetést adott egyetlen gyűjteményről, hanem túltekintve rajta, megírta a magyar könyv adott korszakának történetét. A Széchényi Könyvtár gyűjteménye már akkor a legnagyobb volt, a SZABÓ Károly első két kötetében számba vett 5100 munkának több mint a felét, 2228 művet foglalt magában; az utána következő leggazdagabb gyűjtemény fele annyit sem tartalmazott. S ez az arány idők folyamán még inkább a Széchényi Könyvtár javára fordult. Bár a gyűjtemény számban gyarapodott, jellegében nem történt lényeges eltolódás. Az 1711 előtti magyar nyelvű nyomtatványok csoportjának (1180 mű) legnagyobb értékei már akkor együtt voltak, kezdve HEYDEN Sebald 1531-ben Krakkóban megjelent Puerilium colloquiorum formulae c. magyar szöveget is tartalmazó művén (RMK I. 2. RMNy 11.). VARJÚ kétszázra tette az első, négyszázötvenre a második rész unikumait, ami természetesen erősen időleges értékű megjelölés volt és csak addig érvényes, amíg egy második példány valahol fel nem bukkant. De túl a ritkasági és formai értéken, ez a rész már akkor magában foglalta a régi magyar irodalom legjelentősebb alkotásait; csupán a 16. századból 60 szépirodalmi művet, nyelvkönyveket, egy teljes Tripartitum sorozatot, szótárakat, SZÉKELY, HELTAT, PETHŐ krónikáit. A második gyűjteményi rész, az 1711 előtt Magyarországon nyomott idegen nyelvű művek, melyben már akkor megvolt az első hazai nyomdatermék, a HESS 2. Catálogus Bibliotkecae Hungaricae Francisci Comitis Széchényi Pars I. Sopronit 1799. Pars II. Pesthini 1800. Supplementum. I. Posonii 1803. Supplementum II. Sopronii 1807. Index Posonii 1807. 3. GULYÁS Pál: A könyv sorsa Magyarországon. = Magyar Könyvszemle. 1924. 60—61. 1. BERLÁSZ Jenő: Az Illésházy könyvtár. = Az OSZK évkönyve 1967. 57 — 96. 1. Ua.: Horvát István könyvtárának megszerzése a Nemzeti Könyvtár számára. = Uo. 1963—1964. 251 — 264. 1. INDALI György: Horvát István könyvtára. = Uo. 1967. 98—101. 1. 4. SZABÓ Károly: Régi Magyar Könyvtár I. 1879. II. 1885. III. (Befejezte és kiadta Hellebrant Árpád) 1. 1896. 2. 1898. 5. GÁRDONYI Albert: Könyvértékelési előítéletek. = Magyar Bibliofil Szemle. 1925. 51 —54. 1. 6. VARJÚ Elemér: A Régi Magyar Könyvtár. A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Bp. 1902. 23-30. 1. A következőkben: Varjú. 202