AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye

előszava SZÉCHÉNYI Ferenc érdemeinek elismerése, jobban mondva magasztalása után a gyűjtés szempontjait elemzi. Különösen kiemeli azt a tényt, hogy a gyűjtést kiterjesztették a kisnyomtatványokra is, jól tudva azt, hogy ezek a kis terjedelmű nyomtatványok kallódnak el a leghamarabb, s válnak idővel könyvészeti ritkaságokká. DENIS leszögezi azt a nemzeti könyvtárak gyakorlatában azóta törvénnyé vált elvet, hogy a teljesség érdekében semmit sem szabad feleslegesnek, vagy értéktelennek minősíteni. Végül kiemeli, hogy SZÉCHÉNYI könyvtára a Magyarországra vonatkozó irodalom eddigi legteljesebb gyűjteménye, s a tulajdonos érdeme, hogy a katalógus kinyomtatásával ezt a tudósok és írók közkincsévé tette. Ugyanebből az időből (1799-ből) származik SZÉCHÉNYI határozott kijelentése: a katalógus kinyomtatásával egy cél lebegett szeme előtt, nevezetesen az, hogy a tudományos világot tájékoztassa gyűjteményéről.

26 Könyvtárának tehát már ekkor széleskörű publicitást szánt, s nagy súlyt helyezett annak használatára. A cenki hungarika-könyvtár hivatalos átadására és Pestre szállítására 1803 tavaszán került sor. Ekkorra TIBOLTH Mihály már elkészítette a katalógus első pótkötetét, mely még ugyanebben az évben Pozsonyban meg is jelent. Az előszót SZÉCHÉNYI felkérésére ENGEL János Keresztély, a neves történész írta. A terjedelmes előszó hosszan sorolja fel az egyes könyvgyűjtő típusokat, a különböző szempontú gyűjtések lehetséges változatait, s a könyvtár-tulajdonosok különféle elgondolásait gyűjteményük jövendő sorsát illetőleg. Mindez természetesen csak előkészület abból a célból, hogy SZÉCHÉNYI Ferenc érdemeit magasztalhassa, tettét minden szempontból példaképül állíthassa. SZÉCHÉNYI Ferenc a könyvgyűjtést könyvtárának átadása után is lankadatlan buzgalommal folytatta. Elsősorban a külföldi hungarikák beszerzésén fáradozott, a hazai nyomtatványok gyarapodását a nyomdák által beszolgáltatott példányokból, vagy magánszemélyek — főleg a szerzők — ajándékaiból várta.

27 A külföldön vásárolt könyveket TIBOLTH azonnal katalogizálta, beköttette, s ha egy-egy nagyobb szállítmány összegyűlt, a pesti könyvtárba küldte, MILLER Jakab Ferdinánd könyvtárőrhöz. MILLER viszont a hozzá érkezett ajándékokat és kötelespéldányokat küldte el TiBOLTHnak katalogizálás céljából. Ez a kissé bonyolult megoldás sértette a pesti könyvtáros hiúságát, nemkülönben az a tény is, hogy a könyvtár gyarapodásának nagy része továbbra is SzÉCHÉNYitől származott. Az önállósult intézmény nem rendelkezett még azzal a súllyal, hogy a kötelespéldányok beszolgáltatását a nyomdáktól megkövetelhette volna, s így azok csak nagyon kis számban érkeztek a könyvtárba. A Helytartótanácsnak ez ügyben — éppen SZÉCHÉNYI Ferenc folyamodványára — 1804. november 28-án kiadott rendelete se tudott a helyzeten javítani. Ezért írhatta TIBOLTH Mihály MiLLERnek 1806-ban, hogy a magánadományok elférnek egy ládában, a helytartótanács küldeményei — a kötelespéldányok — pedig egy zsebkendőben. 26. SZÉCHÉNYI Ferenc levele KOVACHICH Márton Györgyhöz. KOLLÁNYI, i. m. 56. 1. 27. 1806-ban SZÉCHÉNYI így vallott külföldi könyvbeszerzéseiről: „Gyönyörködve mondhatom az Űrnak, hogy a Nemzeti Könyvtárnak gyarapodására tsak egy két holnap alatt is Német országban sok ritkaságokat, de nagy költségekkel is szereztem; ujjaknak pedig meg szerzésére legnagyobb Reménységem vagyon." SZÉCHÉNYI Ferenc levele MÁTYÁSI Józsefhez, 1806. aug. 10. Idézi SEBESTYÉN Gyula: gróf Széchényi Ferenc levelezése könyvtári ügyekben. = Magyar Könyvszemle. 1891. 187. 1. 182