AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

munka lett: az 1533—1830-ig kinyomtatott magyar nyelvű szellemi termékeknek katasztere. Ez volt az a Közönséges Magyar Könyvtár (Universalis Bibliotheca Hungarica), amelynek alapvetését még az 1790-es években KOVACHICH Márton György támogatása mellett végezte el s amelyen 40 éven át fáradhatatlanul dolgozott. A hat kéziratos kötetre terjedő, mintegy 30 000 könyvészeti tételt regisztráló munka 1832-ben már sajtókész állapotban volt.

112 A szerző egy lelkes hangú röpiratban, amelyet a bécsi Magyar Kurir is közzétett, tájékoztatta a művelt közönséget a régóta várt bibliográfia tartalmáról, előfizetésre szólítva fel az érdeklődőket.

113 A megvalósulás útján volt más két nagyszabású munkája is: a magyar nyelvemlékeknek egy gyűjteményes kötete és egy hazai oklevéltár is, ezek azonban nem jutottak a sajtókész állapotig.

114 Bármivel foglalkozott is JANKOVICH, eszmei célja mindenkor változatlan maradt: szüntelenül a nemzet nyelvi-történeti öntudatát törekedett nevelni, illetőleg nemzeti kultúránk történetiségét iparkodott bizonyítani. Ugyanezek a törekvések késztették JANKOViCHot a reformkori művelődési mozgalmakban való részvételre is. Már 1820 előtt egyik vezető személyisége volt a pesti szellemi életnek; részint mint mecénás, részint mint szellemi tanácsadó bekapcsolódott mindenféle vállalkozásba, amely akár játékszíni, akár irodalmitudományos szervezkedés érdekében indult.

115 Nem volt véletlen, hogy a Tudományos Gyűjtemény védőpajzsa alatt létrejött írói egyesülés őt választotta elnökévé.

116 S az is magától értetődött, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, amikor 1831-ben megalakult, JANKÓviCHot az elsők között tüntette ki tiszteletbeli tagsággal. Erre nemcsak irodalmi munkásságával szerzett jogcímet, hanem a tudós társaság életrehívásáért végzett propagandatevékenységével és az alapításban való anyagi részvételével is.

117 Am mindez a sokoldalú lelkes kötelezettségvállalás, s az egész széleskörű irodalmi működés ma, másfél évszázad távlatából már eltörpül a gyűjtői tevékenységhez és érdemhez képest. Sőt, ha helyesen látunk, úgy tűnik, már az egykorú köztudat is inkább mint nagy hagyománymentőt tartotta nyilván és tisztelte JANKOViCHot. Nem csoda, hiszen e kitűnő férfiú érdeklődésének, idejének és tetterejének legnagyobb részét mégis csak a gyűjtőmunkának, gyűjteménye lehető kiteljesítésének szentelte. Ebbeli fáradozásainak 1817 utáni mozzanatai, amelyeket az alábbiakban kívánunk bemutatni, kétségtelen bizonyságot szolgáltatnak erre. 112. Kézirata a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában: Bibliogr. 2-r. 32. jelzet alatt. A kiadásra vonatkozólag az Akadémiával 1845-ben kötött eredeti szerződést 1. OSZK kézirattár, Fond 16/15. Irodalom: KROMPECHER, i. m. 55—57. 1. 113. Magyar Kurir 1832. szept. 25-i szám. Röpirat formájában: OSZK kézirattár, Fond 16/16. 114. KROMPECHER, i. m. 53 — 54. 1. 115. A játékszín előmozdítására 1810-ben 1000, a nemzeti nyelv terjesztésére és az irodalom támogatására 1828-ban 2000 forintnyi alapítványt tett. OSZK kézirattár, Fond 16/3., 16/65-80. 116. KROMPECHER, i. m. 30. 1. 117. OSZK kézirattár, Fol. Hung. 3005. és KROMPECHER, i. m. 45 — 46. 1. 136