AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

III. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa

c) Gyarapító tevékenysége ezekben az években mind nagyobb méreteket öltött. A századfordulóig továbbra is elsősorban tudós-jellegű magánkönyvtárak után fürkészett. Elsőrangú vásárlási területe még jóidéig a Felvidék volt. Az itteni lehetőségeket valószínűleg még 1793-i Sáros megyei útja alkalmával felmérte, és — a jelek szerint — messzemenőleg ki is aknázta. E vidék ui. — kívül esvén a török hódoltságon — többé-kevésbé fenntartotta a középkori Magyarország szellemi és művészeti örökségét, itt tehát sikerrel lehetett kódexekre, könyvritkaságokra és egyéb régiségekre bukkanni. Megkönnyítette a kutatást az is, hogy a 18. század korábbi évtizedeiben némely tudós evangélikus lelkészek és tanárok, úgyszintén amatőrök, már rengeteg hányódó, lappangó értéket összeszedtek és magángyűjteményükben őrizgettek.

42 JANKÓVICH tehát figyelmét elsősorban ezeknek, az őt megelőző gyűjtőknek tékáira fordította. 1799-ben történt, hogy özv. FEJÉRVÁRY Károlyné szül. SEMSEY Polixéna felajánlotta jANKOViCHnak néhány évvel korábban elhunyt férje gazdag könyv-, kézirat- és oklevélgyűjteményét.

43 FEJÉRVÁRY Károly (1743—1794) komlóskeresztesi (Sáros megyei) földbirtokos egyike volt azoknak a ritka nemes uraknak, akik a megyei közügyek helyett a történelem tanulmányozásának szentelték életüket, és — nyilván tudós tanáraik hatására — a nemzeti múlt írott és nyomtatott forrásainak gyűjtésével foglalatoskodtak.

44 Hátrahagyott tékája 1070 tételnyi nyomtatott könyvet, valamint 126 kötegre terjedő oklevél-, irat- és levélanyagot (collectio diplomatica) ölelt fel, különös tekintettel Sáros megye és a felvidéki evangélikusok történetére. A könyvek, iratok és levelek nagyrészt 17—18. századbeliek voltak, az oklevelek azonban zömmel középkoriak, 13—15. századiak.

45 Ezt a merőben hungarika jellegű gyűjteményt szakértő becsüsök 3400 ezüstforintra értékelték, JANKÓ VICH azonban csupán 1580 forintra. Hosszú alkudozás után végre is 1800 tavaszán az özvegy és fia, FEJÉRVÁRY Gábor — hitelezőktől szorongatva — kénytelenek voltak 2810 forintért átengedni a hagyatékot.

46 d) Ugyanez időtájban Eperjesen alkalma nyílt JANKÓviCHnak még egy, bár jóval kisebb terjedelmű részletvásárlásra. Itt élt még ekkoriban a Felvidék egyik legnevesebb 18. századi könyv- és kéziratgyűjtőjének, DOBAI SZÉKELY Sámuelnek (1704—1779) az özvegye.

47 DOBAI SZÉKELY szepességi származású kisnemes volt, filozófiát és jogot végzett, majd egy darabig tanárkodott, de élete javát katonáskodással töltötte. Az osztrák örökösödési háborúban bebarangolta Közép-Európát, majd Itáliát is, mindenütt kitűnő figyelmet szentelve a kulturális intézményeknek, a tudomány képviselőinek és a könyveknek. Altdorfban tudós ismereteivel annyira feltűnt, hogy az ottani akadémia tagjává választotta. Amikor 1753-ban mint kapitány megvált a katonai szolgálattól és Eperjesen a magánéletbe vonult vissza,

48 ritka könyvekből álló gyűjteménye már meg volt alapozva. 42. Erről sajtó alatt levő tanulmányomban: Tizennyolcadik századi könyvtári kultúránk. 43. QSZK kézirattár, Fol. Lat. 35. 1. a vonatkozó levelezést: az özvegy, SEMSEY Polixéna, a fiú, FEJÉRVÁRY Gábor és az elhunyt hitelezőinek képviselője, Josef GANTZATJG között. 44. SZINNYEI, i. m. III. köt. Bp. 1894. 279. h. 45. Catalogus bibliothecae et manuscriptorum Caroli Fejérvári de Keresztes. OSZK kézirattár, Fol. Lat. 35. 46. Uo. 47. OSZK kézirattár, Fond 16/23. 48. MELZER, Jakob: Biographien berühmter Zipser. Kaschau (1833). 169. 1. SZINNYEI, i. m. XII. köt. Bp. 1909. 603-604. h. 122