AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vékony Margit: Az első magyar könyvtáros nő, Pikler Blanka

Pikler Blanka a Horthy-korszakban a könyvtárból kiszakítva is tovább folytatta bibliográfusi tevékenységét. „Ez időtől a felszabadulásig — írja önéletrajzában — a legkülönbözőbb munkákat vállaltam, főleg azonban a Magyar Könyvészet összeállításával foglalkoztam, amit már 1914-től szerkesztettem volt, természetesen a kommün bukása után már csak névtelenül. Dolgoztam több lexikonnál, magán- és egyesületi könyvtárakat rendeztem, többek közt a Magántisztviselők nyomtatásban is megjelent katalógusát készítettem."

62 Az 1924-ben megjelent Magyar Könyvsézet 1921—23 című könyvkereskedői bibliográfia már nem tüntette fel szerkesztője, Pikier Blanka nevét.

63 Ennek a szótár formában készült Könyvészetnek nincs címlapja: a cím az első füzet borítékján található. A bibliográfia a könyvárusi forgalomba nem került kiadványokat is felsorolja, s a könyveket nemcsak a szerzők, hanem a címek szerint is nyilvántartja. Címleírásai pontosak, megbízhatóak, néhol még azt is közlik, hány példányban jelent meg a könyv. A jól áttekinthető betűrendből kiemelkednek a ritkán szedett tárgyszavak. 1924—1929 között egyedül a Corvina Új Könyvek rovata tartalmazta a kurrens nemzeti bibliográfiát, de az első magyar könyvtárosnő ebben a munkában már nem vett részt. 1925-ben Braun Róberttel együtt összeállította az Altalános magyar könyvjegyzéket, amelynek célja a kiadóknál kapható összes magyar könyv összeírása volt. Az eddig megjelent kereskedelmi könyvjegyzékkel ellentétben a szerző nevén, a mű címén és árán kívül szerkesztői a könyv formátumát, lapszámát és megjelenési évét is közölték. A könyvjegyzék szakbeosztásában a tudományos rendszerességet igyekeztek összeegyeztetni a gyakorlati követelményekkel. Tartalmára nézve hasonlít a Whitaker-íéle Reference Catalogusra, de beosztása Dewey rendszere alapján történt. A bibliográfia nem autopszia, hanem csak cédulák alapján készült, amiből több hibás leírás adódott. A jegyzéket egy teljes betűrendes név- és tárgymutató egészíti ki, melybe „minden közhasználatú rokonértelmű kifejezést (tehát pl. Szentírás, Biblia, Ótestamentum, Újtestamentum, Evangélium, Ószövetség, Újszövetség)"

64 felvettek. Ez a több mint tizenhatezer könyvcímből álló bibliográfia 20 000 példányban került forgalomba, s még a magyar kiadással egyidejűleg angol nyelven A List of all Hungarian Books in Trade címmel is megjelent, „ami lehetővé tette a könyvjegyzék gyors és könnyű használatát azok számára is, akik előtt a magyar nyelvet titok fátyla fedi".

65 Két évvel később adták ki másodszor az Altalános magyar könyvjegyzéket, amely nemcsak külsőleg, hanem tartalmilag is szebb, jobb a réginél, „Az új kiadás 62,7%-os növekedést mutat a régihez képest. Ezt a növekedést nemcsak a régi kiadás óta megjelent új művek okozzák, hanem a régi anyag újabb gondos átnézése is. ... Hogy az index haszna vehetőségét növeljük, az eddigi név- és tárgymutatót kiegészítettük a szépirodalmi művek címmutatójával is. ..." A szerkesztők törekvése volt „oly jegyzéket adni az élő magyar irodalomnak^ amely úgy teljesség, mint tudományos pontosság és gyakorlati hasznavehetőség tekintetében megállja a helyét bármely nemzet hasonló műve mellett".

66 A Századunk a bibliográfiát a Magyar Könyvkereskedők Egylete megbízásából készült Irodalmi Tájékoztatóval hasonlítja össze. 412