AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vékony Margit: Az első magyar könyvtáros nő, Pikler Blanka

„Ezekben az időkben, az első világháború előestéjén, az eszeveszett fegyverkezési verseny és az egymást követő gazdasági válságok miatt mind nehezebbé válnak a megélhetési viszonyok ... Pikier Blanka is növekvő anyagi gondokkal küzd, Szabó Ervin hosszúlejáratú kölcsönök folyósítását eszközli ki a városinál számára."

23 „Mivel a nevezett a könyvtárnak egyik legszorgalmasabb tisztviselője, aki minden különmunkadíj nélkül, hivatalos idején kívül is sok időt tölt a könyvtárban, kérem a polgármester urat, hogy anyagi nehézségeinek enyhítésére a nevezettnek 150 K segélyt engedélyezni kegyeskedjék."

24 A háború vége felé új oldaláról mutatkozik be: részt vállal abból az illegális, antimilitarista harcból, melynek egyik központja a Szabó Ervin vezette könyvtár volt. A fronton is terjesztették azokat a forradalmi kiáltványokat, amelyeket ő gépelt sokszorosítás alá.

25 A Tanácsköztársaság hónapjai alatt azokkal tart, akik tettekkel állnak a munkáshatalom oldalára. Ezért a bukás után, 1919. augusztus 8-án más haladó könyvtárosokkal együtt Pikier Blankát is börtönbe vitték, s később fegyelmi úton bocsátották el a könyvtárból. A fehérterror idején állandó állása nem volt, de mindig dolgozott, munkáját mindenhol megbecsülték. Bibliográfusi tevékenységét is tovább folytatta. Az ő szerkesztésében jelent meg a Magyar Könyvészet 1921—23, valamint a Corvina könyvészeti melléklete. 1925-ben Braun Róberttel együtt állította össze az Általános magyar könyvjegyzéket. Állandóan járt a könyvtárakba, a legnagyobb könyvkereskedésekbe, az antikváriumokba. Fáradságot nem ismerve hajszolta a könyvet; bírálói alaptalanul állították, hogy csak céduláról készítette bibliográfiáit. Nem szerette, ha hajszolták, de ő mindig hajszolta önmagát.

26 Gyakran késő éjszakáig katalogizált barátnőjével, Lencsés Jánosnéval együtt. Hogy a baráti látogatások ne zavarják őt a munkában, a hét egy napján — általában szerdán — fogadónapot tartott. Ezeken a teaesteken a legújabb irodalmi és politikai kérdéseket vitatták meg. A házigazda kérésére a barátok mindig magukkal hozták 14—18 éves gyermekeiket is, akiket Pikier Blanka egyenrangú felnőttként kezelt. A teaestek résztvevői közé tartozott Braun Éva, Braun Róbertné, Gellért Hugó és felesége, Gergely Aranka és Janka, Gergely Győző, Lencsés Jánosné, Markos György, Pór Nándorné, Solti András, Solti Andrásné és leányuk, Szauder Erzsébet és Weil Klára.

27 A Sziget utca 2. szám alatti szerény lakás azonban nemcsak a szerdai napokon volt nyitva barátai számára. A megbízhatóságáról, bátorságáról és segítőkészségéről nevezetes könyvtáros gyakran nyújtott menedéket egy-egy éjszakára a rendőrség által körözött kommunistáknak.

28 Az 1944. július 2-i bombatámadáskor a Sziget utcai ház szinte teljesen megsemmisült, s vele Pikier Blanka lakása. Itt vesztek összes könyvei, iratai, az általa őrzött Szabó Ervin-dokumentumok.

29 A felszabadulást hallásának csaknem teljes elvesztésével éli meg, ezért nem tudja elfogadni a Szabó Ervin Könyvtár alkalmazási ajánlatát.

30 „A felszabadulás után — írja önéletrajzában — rehabilitáltak, de mint 60 éven felülit, nyugdíjaztak. 1946. január óta dolgozom a Szikrában, előbb a Műszaki Osztályon, majd 1948 nyara óta a Marxista Lektorátusban. ... 1945 februárjában beléptem az MKP-be. A 20-as évek eleje óta megszakításokkal szakszervezeti tag vagyok. Az 1947-es választásoknál irodai munkákban segédkeztem. A Szikrában az üzemi könyvtárt kezelem."

31 •zu* 403