AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Vékony Margit: Az első magyar könyvtáros nő, Pikler Blanka

Munkája elismeréséül 1953. április 4-én és 1955. április 4-én Szocialista Kultúráért miniszteri kitüntetést kapott.

32 Az volt a kívánsága, hogy „ne éljen tovább, mint ameddig dolgozni tud". Ez beteljesedett. A még mindig igen aktív Pikier Blankát 1957. április 13-án a Széchenyi-fürdőben érte utol a halál.. .

33 A Kossuth Könyvkiadó saját halottjaként temette el. Sírjánál, a Farkasréti temetőben Virág Miklósné búcsúzott tőle.

34 A Kiadó személyi irataiból a következő nekrológ került elő: „Pikier Blanka a magyar munkásmozgalom régi harcosa, 74 éves korában elhunyt. Pikier elvtársnő 1908-tól a Fővárosi Könyvtár dolgozójaként Szabó Ervin közvetlen munkatársa volt, s nagy szolgálatokat tett a háborúellenes forradalmi szocialista mozgalomnak, amely a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik forrásává lett. Bátor kiállásáért a Tanácsköztársaság bukása után üldözték, a Horthy időkben sokszor névtelenül folytathatta bibliográfiai munkásságát, neve mégis fogalom volt a könyvtári, könyvkiadói körökben. A felszabadulás után, magas kora ellenére csaknem haláláig segítette értékes munkájával a Szikra Könyvkiadót. Pikier Blankát súlyos nagyothallása gátolta mozgalmi munkájában, mégis mindig megtalálta a módját, hogy nézetei bátor hirdetésével, áldozatkészségével, tiszta •emberségével neveljen, szíveket szerezzen a pártnak, a kommunizmus ügyének." Pikier Blanka egyetemi évei alatt kapcsolódik be a Magyarországon is egyre jobban kibontakozó polgári nőmozgalomba.

35 Itt indul politikai-közéleti pályafutása, amely később a Galilei Körben, majd a Tanácsköztársaság munkájában folytatódik: 1919. augusztus 8-án pedig mint a „kommunista elvek ... hangos hirdetőjét" tartóztatják le. S ha nem is lett a Kommunista Párt tagja, humanizmusa, emberszeretete arra sarkallta, hogy mindig megtalálja helyét ott, ahol a közügyekért tenni tud valamit.

36 A magyarországi polgári nőmozgalom kezdete 1897-re tehető. Ekkor alakul meg a Nőtisztviselők Országos Egyesülete, amely elsősorban azt akarja elérni, hogy a nők a jól fizetett pályákon is alkalmazást nyerjenek, a férfiakkal egyenlő bérért. 1904-ben jön létre a Feministák Egyesülete, a női választójog és az „egyenlő munkáért egyenlő bért" követelésével. Pikier Blanka 1904-től 1908-ig a Feministák Egyesületének titkáraként, majd 1913-ig választmányi tagjaként tevékenykedik. A két egyesület párhuzamosan működik, és 1907-ben közös lapot indít A Nő és a Társadalom címmel. A feministák lapja sok országos kérdést felvet: a drágasággal, a rossz lakásviszonyokkal, az analfabetizmussal kapcsolatban. Állásfoglalása a polgári radikálisokóhoz áll közel. A háború kérdésében kezdettől fogva elítélő magatartást tanúsítanak. Pikier Blanka a Feministák Egyesületének gyakorlati tevékenységébe kapcsolódott bele. 1904-től titkár volt. Titkári beszámolóiban a mozgalom erkölcsi jelentőségére hívja fel a figyelmet. A titkári s a szervező tevékenység mellett a tartalmi munkából is kiveszi a részét. 1908 áprilisáig az egyesület titkára. Mikor a Fővárosi Könyvtár szolgálatába lép, tovább kezeli az egyesület könyvtárát. A városi könyvtárban és az egyesületben végzett párhuzamos munka nehéznek bizonyul, s ezért 1909 elején lemond az egyesületi könyvtárosságról, de továbbra is aktívan tevékenykedik a gyakorlati munkában, és még 3 éven keresztül szerepel a választmányi tagok közt is.

37 1913-ban az egyesület választmányát kibővítik, 35 lesz a létszám, Pikier Blanka azonban a kibővített választmányból kimarad, és nem szerepel a következő években sem.

38 404