AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pergel Ferenc: A Magyar Csillag (1941—1944)

aki kora annyi írójáról mondott volna helyes jellemzést és igazságos ítéletet, mint ő."

53 Keresztury Dezső, 1970: ,,... három-négy évtizeden át mindnyájunk Ali-bácsija volt! ... Tekintélye volt, bár nem képviselt semmiféle hatalmat, szava komoly súllyal esett latba.., Tapintatosságából hiányzott minden fölösleges udvariaskodás, tájékozottságából a fitogtatás, véleményének kifejtéséből a fontoskodás; amilyen természetes volt viselkedése, olyan magától értetődő tekintélye . . . Megbízhatóságának alapjául lelkiismeretessége, korrektsége, szorgalma, félelmetes munkabírása, műhely-fegyelme és tájékozottsága szolgált, nem a szubordináció beidegződése ... A Nyugatnak kezdettől fogva legfőbb oszlopai közé tartozott ; ő képviselte nemzedéktársai közül, már sajnos csak egymagában, a Nyugatot folytató Magyar Csillagban is, főmunkatársként a hagyományt .. . Nem fényeskedő, de példásan jó ítéletű bíráló volt ... A legnehezebb körülmények között is meg tiidta őrizni lelkének frisseségét, szellemének szabadságát . . . Olyan tanúja volt ennek az időnek, aki főként tükrözni akarta korát, s legfeljebb ezzel befolyásolni . .. Sokan szerették s méltán. Irodalmunk egyik szeretetre legméltóbb egyénisége volt . .. "

54 Nem nagy szavak és nem frázisok, ha azt mondjuk: ilyen jellem, ilyen törhetetlen szív és lélek, világos értelem kellett ahhoz a vállalkozáshoz, amelybe Illyés Gyula fogott. Ő, Illyés írta a hetvenéves Schöpflin Aladár tiszteletére: Csöndesen és egyenes járással, egyre kimérten . .. s inkább hallgatag, nem hiú célt, csak azt tekintve, ami szegélyezi az utat: így megy a férfi, akit útján követnék — így jársz barátom és nekem vígaszom arra; mocsok nélkül lehet még átkelni ez egy életen! Tiszta, derült lehet az, ki már úgy indult a sorsnak felel; s megfelel: Itt van a munka, a kész ... de művein túl még önmagát mutatja fel. (Illyés Gyula: Schöpflin Aladár ünnepére) Schöpflin Aladár kritikusi alapelvét Rédey Tivadar is úgy érzékelteti, hogy Schöpflin egyik írását idézi, amit egy fiatalon elhunyt kritikus halálakor írt. „Nem kritika az — írta —, amely nem fejez ki valami általánosat, s csak egy ember egyéni önkényének, sokszor csak szeszélyének kifejezése. Az a kritikus, aki a múltat és a jelent egyszerre és együtt tudja érezni, az ellentétekből kiérzi az egységet, a fejlődés vonalát, életnek tudja érezni azt, ami valamikor csakugyan élet is volt, fel tudja ismerni az állandót a mindenkori változásban. Mert csak ennek a kritikusnak van támasztéka a jelen értékelésére és megértésére."

55 A főszerkesztő Illyés Gyula és a társszerkesztő Schöpflin Aladáré mellett harmadik név is felkerült a Magyar Csillag címlapjára: Örley Istváné. Eleinte segédszerkesztőként, majd szerkesztőként szerepelt. Véletlen volt-e, hogy Schöpflin a Nyugat első, Illyés a második és Örley a harmadik nemzedékéhez tartozott ? Biztos, de a vak véletlen néha nagyon is okos dolgot művel. így a három nemzedék a munka dandárjánál is egymást segítve tudott dolgozni. Örley Istvánra kevesen emlékeznek, hisz fiatalon halt meg 1945-ben. Összegyűjtött művei csak 1968-ban jelentek meg.

56 Róla csak emlékek szóltak. Illés Endre: „Ügy olvasott, úgy bírált, hogy tetszésével sohasem próbálta feldúlni olvasmányait. Végre egy igazi kritikus!"

57 Bóka László: „. . . a Nyugat nyomába lépő Magyar Csillagban osváti glória vette körül."

58 426