AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pergel Ferenc: A Magyar Csillag (1941—1944)

,, FANTOMOK ELLEN", AZ EGYSÉGÉRT A mocskolódás és a vádaskodás, a fenyegetés és a csalogatás, a politikai minősítés ilyen légkörében állt rajthoz a Magyar Csillag. Mégis: a gyalázkodás pergőtüzében, a halálveszély biztos érzésével is a Magyar Csillag szerkesztőinek és íróinak első tette a Babits-örökség és a Nyugat-hagyomány vállalása, megtartása és továbbfejlesztése volt. Ez a tett már nem a Nyugaté, de nem is a fedőnéven megjelenő Nyugaté volt. A Magyar Csillag című folyóirat megjelenése már nem is a Nyugat működésének kortörténelméhez esett. Déry Tibor Életrajzi jegyzetek című írásában így elmélkedik erről az időszakról: „Egy ország megmentésén fáradoztunk, mely talán nem is akarta, hogy megmentsék. Ez a politikus számára akadály, de nem tilalomfa, a forradalmár számára nehézség, de nem legyőzhetetlen. Az író azonban, mégha forradalmár is, meginog s konfliktusba kerül önmagával, ha a valóság szembefordul látomásaival ..."

29 A politikus Kállai Gyula megerősíti az író intuitív-tapasztalati következtetését: „... 1942. március 15-e kiindulópontja lehetett volna a magyar nép bátor, fegyveres szabadságharcának ... Sajnos, nem így történt. .. ."

30 Az osztályárulás és a forradalmi tömegmozgalom hiánya az egyik oldalon, a szakszerű, hozzáértő osztályelnyomás a másik oldalon lehetővé tette, hogy az ország áfiumszerű bódultságban hanyatlott a háború borzalmaiba, majd a nyilas rémuralom karjaiba. Igazak voltak Illyés Gyula szavai: „Nincs minden irodalomnak irodalmon túli feladata. A miénknek van, mindig is volt."

31 A hatalom a nemzeti értékek egy részének elpusztítására szövetkezett. A Babits-mű, a Nyugat-örökség kitagadása, a könyvégetések, a cenzúra, a nem kívánatos könyvek zúzdába küldése, vallási, nemzetiségi megkülönböztetés nyíltan, és hozzáértő szakember-elemzés alapján szervezett rendőrségi üldözés és nyilvántartás a hatalom belső berkeiben, a szellem embereit szorította legjobban. Csak utalásként: az Illyés Gyuláról készült rendőrségi jelentés vetekszik a legjobb irodalmár elemzésével, és az ellene folytatott perek, később, a német megszállás másnapján kiadott letartóztatási parancs meg bizonyítja, hogy a hatalom birtokosai féltek tőle. Tényként utalok még a Szerb Antal irodalomtörténete körüli parlamenti interpellációra, majd ennek következményére: Szerb könyvét kitiltották az összes iskolából és zúzdába küldték; — mindkét tény újra az 1919—20-as fehérterror éveit idézte.

32 Markovits Györgyi: A cenzúra árnyékában című munkájából, csak a tartalomból idézem a címszavakat: „Hernádi György, Kassák Lajos, Gábor Andor, Bölöni Györgyné, Hatvani Lajos pere", „József Attila perei", „Radnóti Miklós pere", „A 100% pere", „A bíróság előtt: Remenyik Zsigmond, Kassák Lajos, Hollós Korvin Lajos, Illyés Gyula", „A Márciusi Front, Viharsarok, Néma forradalom, Híd, Válasz" ellen lefolytatott perek, Berda József, Hernádi György, Fodor József, Gömöri Jenő Tamás, Földeák János, Hárs László, Várnai Zseni perei.

33 Bírói ítéletek, börtön — ez volt a „nevelés", a hatalom oldaláról, amikorra elérkezett a totális cenzúra. Hogy mi volt az irodalomban? „Cenzúra van, s nem csak az ügyészségen. Irodalmunkban még mindig oly irodalmon kívüli indulatok 420