AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pergel Ferenc: A Magyar Csillag (1941—1944)

•dúlnak, amelyek közepette csak a legnagyobb lelki fegyelemmel állhat meg az, aki személyes és csoport érdekeken túl, magasabb eszményt akar követni" — írta Illyés Gyula, aki egyik legtöbbször zaklatott és minden csoport által körülkerített, vádolt és csalogatott írónk volt. Nagy Lajos így emlékezett erre a korszakra: „A rémuralom nem Szálasival kezdődött ... Az » előzményeket « keresve eljutunk legalább is a » szegedi gondolatig «. Gondolatot nem láthattunk ebben ... csak reakciót, a dolgozó nép elnyomását, az uralkodó osztály kíméletlen uralmát, cenzúrát, az irredentizmus szélhámoskodását ... Emberek, iíjságok, könyvek nagy része bűnös volt 1919 óta."

34 A könyvégetéseket elítélni, az európai szellem, a haladás gondolatát ébren tartani, az emberi méltóságot védeni nem csak szóval, hanem tettel is, helyet adni az üldözötteknek egy irodalmi fórumon, ahol a mérték a mű és az ember becsülete — ez volt első tette a Magyar Csillagnak és gárdájának. Azzal, hogy vállalta az örökséget, már harcot vállalt. Nem passzív ellenállást jelentett ez, nem rezignációt. Nem a passzív rezisztenciát választották azok, akik szövetkeztek. Hisz ez Illyés Gyula szavaival: ,,Az irodalom függetlenségére alakult szekértábor, úgy lehet egy nép szellemiségének végvára lesz, erre kell felkészülnünk."

35 Ezt a munkát a modern korban nem végezhette el egy ember, de egy intézmény sem. Egy folyóirat is kevés lett volna hozzá, ha csak néhány ember barkácsol ott. A tetthez valóban a legjobbak és a derékhadak összefogására volt szükség. Összefogás, a legszigorúbb műgond, a Mű és az Egyén tisztelete, az író és irodalom becsülésének, becsületének helyreállítása —- így lehetne összegezni a Magyar Csillag másik önálló vállalkozását. A kezdetről ismét Illyés Gyula vallott: ,,Két év kell csak ahhoz, hogy megértesd, amit akarsz" — mondja Márai. ,,írj inkább" — mondja Illés. Es Keresztury: „Nem ismered az írókat" ... „Nemcsak az összefogásra kapok legyintést. Legyintés féle lebben a jóakaratú mosolyokban is. Egy biztatásra átlag harminc kétely esik: most? ilyen viszonyok közt? ilyen felfogással?"

36 Hol kezdték a cselekvést? (Illyés Gyula: „Emberileg, lelkileg volt elrontva minden az íróknál.")

37 Németh László szavai lehetnek útmutatók: „Jó tíz éve írtam a Nyugatba az irodalom önkormányzatáról ... Akkoriban a politika különösen ráncigálta az írókat, recepteket rakott eléjük, minősítette, egymásnak unszolta őket ... Mai szemmel úgy látom: az irodalomnak szüksége van az ilyen kísérletre."

38 Cs. Szabó László „az irodalom köztársaságának megteremtését", Ottlih Géza a „szellemi szabadság bástyájának" létrehozását sürgette. Kik számára kellett ez a szekértábor, a köztársaság, az önkormányzat ? A magyar irodalom részére kellett otthont teremteni. A Nyugat nagy nemzedékének élő tagjai, a második nemzedék, a harmadik és az induló negyedik nemzedék is a sorban állt. Csak őket, az egész magyar irodalmat kellett egységbe fogni. De ezzel nem említettem mindenkit. A filológusok, a néprajzosok, művészettörténészek, a zenetudósok ... és sorolhatnám a magyar szellem egész területét: köztük kellett egység, és nékik a biztatás, hogy a harci lobogók helyett műveket tegyenek az asztalra. S mindezt egy folyóirat hasábjain! A nemzedéki ellentétek nem is igazi ellentétek voltak. Sokkal jobban hadakozott egymással a népi és urbánus, a mély- és hígmagyar, a polgári és munkás, a liberális és konzervatív, a faji és pártpolitikai csoport. Ezek csak a főbb címszavak, amelyekkel elhelyezheti valaki a korabeli írókat a társadalomban. De az egyének jogos és 421