AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Uroševic Danilo: A könyvek, újságok, folyóiratok és olvasókörök fejlődése a magyarországi bunyevácoknál a XIX. század második felében

A könyvek, újságok, folyóiratok és olvasókörök fejlődése a magyarországi bunyevácoknál a XIX. század második felében URO SE V IC DAN ILO A bunyevácok évszázadokig olyan viszonyok között éltek, amelyek nem engedték meg a nemzeti fejlődést. Ez nemcsak az uralkodó körök politikájának volt a következménye, hozzájárultak azok a bunyevácok is, akik birtokaik megtartása vagy más céljaik érdekében nemcsak hívei, hanem gyakran agitátorai is voltak a magyarosítási politikának. Ők akadályozták meg, hogy Gaj nyelvreformja és a horvát kulturális újjászületés eljuthasson a bunyevácokig. A bunyevácok elnemzetlenedésének a folyamata már a kiegyezés előtt is erős volt. De már a kiegyezés előtt kialakult a szerbeknél és a horvátoknál olyan mozgalom, amely a bunyevácok kulturális és nemzeti újjászületését tűzte ki célul. Az első ilyen értelmű konkrét segítséget Djordje Popovic nyújtotta a bunyevácoknak, aki Danica c. irodalmi lapjában nagy figyelmet szentelt nekik. Lapja hasábjain bunyevác népdalokat közölt, sőt kivonatosan publikálta Pestalic ,,Dostojna plemenüe Backe" (A nemes Bácskához méltó ...) c. poémáját. Valamivel később, 1866-ban, Popovic rábeszélésére Bosko Vujic, Bozo Sarcevic támogatásával kiadta az egész költeményt külön könyvben. Midőn Popovic e könyv megjelenését üdvözölte, arra kérte Vujicot, hogy ,,ne sajnálja a fáradságot, adjon ki ismét valamilyen könyvet a bunyevácoknak, hogy megkedveljék a nemzeti irodalmat".

1 Már a következő évben a Danica ismét közölt egy bunyevác elbeszélést Antun Bunyevác címmel. Ugyanakkor bejelentette olvasóinak, akik között már voltak bunyevácok is, hogy Amvrosije (Boza) Sarcevic, az ismert bunyevác hazafi „bunyevác terminológiát ír".

2 Popovic Vujictyval és Stefan Frusiétyval együtt 1867-ben bunyevác naptárt is adott ki, amelyet „Djordje Popovic nemcsak egyedül szerkesztett, hanem egyedül töltött meg tartalommal is".

3 Ezen kívül a vajdasági szerbek támogatásával megjelent az első olyan folyóirat is, amely bunyevác nyelvjárásban és a hagyományos bunyevác helyesírással volt írva. Zmajtól megtudjuk, hogy Djordje Badió, a Seljak (Paraszt) c. folyóirat szerkesztője engedélyt kapott arra, hogy lapját latin betűkkel is kinyomathassa, „méghozzá azon a nyelvjáráson és helyesírással, amelyet bácskai bunyevác testvéreink használnak, miután ezek őt erre több alkalommal is felkérték".

4 Zmaj Jovan Jovanovic szintén azok közé tartozott, akik elsők között támogatták a bunyevác újjászületést; olvasmányos, érthető és dallamos verseivel járult hozzá az ügyhöz. A János vitéz fordítása megjelenése után több bunyevác hazafi azzal a kéréssel fordult Zmajhoz, hogy segítsen azokon, akiknek saját nyelvükön nincs olvasnivalójuk, s emiatt egyre inkább pusztulnak. Franjo Bodolshi 373