AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Indali György: Kölcsönkönyvtárak és olvasókörök hazánkban az abszolutizmus idején

gyógyvizeiről, Török József könyve pedig ugyanezt a témát egész Magyarország viszonylatában tárgyalja. Végül említsük meg az Erdélyi Múzeum Egylet és a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyveit. Amint látjuk, ezek az olvasóegyleti könyvtárak már tudatosan a magyar kultúra ápolását tűzték ki feladatukul. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy állományuk túlnyomó része magyar szerzők műve, hanem abban is, hogy majdnem mindegyikben úgyszólván teljes számban meg voltak a kor legjelentősebb magyar írói és klasszikus íróink többsége is. Fel kell figyelnünk arra a körülményre is, hogy állományuk nem volt szépirodalom központú. A magyar történelemmel foglalkozó munkák gyűjtésével ebben a korban éppen olyan fontos feladatot teljesítettek, mint a magyar szépirodaloméval. Igen figyelemre méltó, hogy igyekeztek minél több írást beszerezni az 1848/49. évi eseményekről, mégpedig lehetőleg olyanokat, amelyek azt pozitívan értékelték. Jelentős a reformkori politikai irodalmat tartalmazó művek nagy száma. Ezek az írások a magyar történelem egyik legmozgalmasabb, legszebb, legreményteljesebb korát (mely ebben «az időben még nem is volt távoli múlt) idézték fel olvasóik előtt. Kiegészíti ezt a kor politikai irodalmának gyűjtése, különös tekintettel azokra az írásokra, amelyek az 1860 utáni átmenetileg megkönnyebbedett légkörben jelentek meg, s többé-kevésbé nyíltan támadták a fennálló rendet. Semmiképp sem elhanyagolható jelenség a korabeli lapok járatása, amelyeknek többnyire ugyanaz volt a tudatos programja, mint egyleteinknek. Erről beszélve külön fel kell idéznünk ismét a kolozsvári könyvtár nagy reformkori hírlap- és folyóiratgyűjteményét (pl. teljes sorozat a Pesti Hírlapból), mely ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a már említett reformkori könyvek. Végül azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a könyvek kapcsán lehetőség nyílt bizonyos egyleti élet élésére, melynek a könyvtárakhoz hasonló jelentősége volt. Nem szabad lebecsülnünk a kölcsönkönyvtárak szerepét sem. Általában egész Kelet-Európában, és így hazánkban is, nagyobb szerepük volt, mint Európa egyéb részein. Mindez hazánkban fokozottan érvényes az 1850—1867 közti időben. Irodalmunk a személyes vásárlás mellett, ezeken a csatornákon keresztül tudott eljutni a szélesebb közönséghez. Miután pedig az ország nagy, általános jellegű könyvtárai (Nemzeti Múzeum Könyvtára, Tudományos Akadémia Könyvtára, Egyetemi Könyvtár) már csak azáltal is, hogy mind Pesten összpontosultak, nem jöhettek a vidéki értelmiség szempontjából számításba; az egyházi, főári, iskolai könyvtárak pedig eleve zárt jellegűek voltak, különösen nagy volt a kölcsönkönyvtárak szerepe. Az olvasóegyletek zártabb jellegűek voltak ugyan, viszont a kölcsönkönyvtáraknál tudatosabban végezték kulturális és közvetve politikai missziójukat. Jegyzetek 1. Uj Magyar Museum tudományok és művészetek tára (előfizetési felhívás). OSZK Kisnyomtatványtár. 1848—1851 8° 1850. 2„ A magyar kölcsönkönyvtárak történetére lásd Csatkai Endre: Bégi soproni könyvgyűjtők. = Magy. Könyvszle. 1939. 54—61. 1. Szemző Piroska: A magyar kölcsönkönyvtárak kezdetei. = Magy. Könyvszle. 1939. 165 —175.1. Kókay György: Az első magyar kölcsönkönyvtárak történetéhez. = Magy. Könyvszle. 1957. 271 — 275. 1. Léces Károly: A pesti magyar olvasó kabinet megalapítása és könyvállománya. — Magy. Könyvszle. 1959. 345 — 355. 1. 358