AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Literáti Nemes Sámuel útinaplója

és nem is értették meg pontosan egymást, ő csak annyit ígért, hogy a könyvet Jankóvich útján igyekszik majd a nádorhoz juttatni.

11 Csaticai említi

12 Nemes Sámuel szokásaként, hogy a gyűjtők ősrégi fortélyával élt. Szerzeményeit addig mutogatta másoknak, míg a gazdag állományt azok is nem szaporították valamivel. Úgy látszik, ezzel próbálkozott — balsikerrel — Fodróczkynál. A Gajtól kapott másik könyv Zrínyi horvát nyelvű Adriai Sirenája

13 ugyancsak meg van az OSZK-ban, benne Nemes kézjegyével. Eredménytelenül nyomoztunk a Mária Terézia által nyomatott katonai énekeskönyv után. Valószínű viszont, hogy az Ostffyasszonyfán kapott II. Andrásiéle oklevél azonos azzal, amely 1877-ben a Nemzeti Múzeum kiállításán szerepel: „1222. Osl ispán fiainak a soproni várhoz tartozó Moglocha nevezetű földet adományozza."

14 Hasonlóképpen könnyű volt rátalálni a Velencében vásárolt héber kódexre, amely Jankovich gyűjteményéből került az OSZK Kézirattárába.

15 Ezt a Mardekhai-könjvét tartalmazó vaskos fóliókötetet dr. Kohn Sámuel ismertette a múlt században.

16 A bejegyzésekből azt olvasta ki, hogy a könyv egy frankfurti zsidó családtól került a pozsonyi főrabbihoz. Ezek szerint talán itt is üzleti fogásra kell gyanakodnunk. Lehet, hogy Nemes Pozsonyban vásárolta a kódexet, de több pénzt remélt érte, ha Velencéből származónak tünteti fel ? Nem akadtunk viszont nyomára a Quum in Africam venissem kezdetű kódexnek,

17 s a velencei vásárlások között felsorolt három ősnyomtatványnak sem. Ellenben megvan az ősnyomtatványokkal együtt vásárolt 1530-i kiadású Epistolae H erőid es Ovidii. Ez szinte napjainkban került az OSZK állományába — benne ugyanazzal a Zichy Ödön-bélyegzővel, amely a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban őrzött Literati—Zichy-kódex-ben is megtalálható. Ezek szerint iehát Nemes kapcsolatot tartott a Zichyekkel is, és bátran feltételezhetjük, hogy az OSZK-nak ez az új szerzeménye azonos a Nemes útinaplójában említett példánnyal, amely így több mint egy évszázad múltán közgyűjteménybe került. Eszünkbe jut erről régvolt fizikaórák egyik kísérlete. Egyik szélével vízszintesen felerősített vékony lapra lycopodium port szórunk, majd a lap szélén végighúzunk egy vonót. Az így keltett rezgés hatására a szanaszét heverő por szabályos ábrákba rendeződik. Gyakran még kontár műgyűjtők munkája is ehhez a jelenséghez hasonlítható. Rendezetlen családi levéltárakból, elhanyagolt magánkönyvtárakból, padlásokból, fészerekből — sőt néha disznóólból — hordták össze az anyagot, hogy mint lycopodium port szórják rá a tudományos kutatás lemezére. E fáradozásuk révén az eddig ismeretlen anyag valami módon rendeződik, nyilvántartottá, a tudományos kutatómunka számára hozzáférhetővé, s előbb-utóbb többnyire valamelyik közgyűjtemény szerves részévé válik, ami megmaradását is jobban biztosítja. E munka föltétlenül hasznos a tudomány számára, még akkor is, ha elsősorban anyagi rugók mozgatják. Jegyzetek 1. József nádor törekvései a wolfenbütteli Corvin-codexek visszaszerzésére. = Magy. Könyvszle. 1883. 81. 1. 2. Kollányi Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára. Bp., 1905. 34. 1. 328