AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Literáti Nemes Sámuel útinaplója

3. Életrajzának fenti adataira vonatkozólag lásd: Csontost János: Litteráti Nemes Sámuel' 1842-ik évi hagyatéki leltáráról. = Archeol. Ért. 1910. 266—269. 1. Csatkai Endre: Literati Nemes Sámuel rablóhadjáratai Szombathelyen és Kőszegen. = Dunántúli Szle. 1942. 62-65. 1. 4. A Fol. Hung. 3006. jelzet alatt található napló I—

V. számozással öt fascieulusból, Nemes szavaival csomóból áll, amelyek utólagosan kaptak levélszámozást. Az idézett helyek megjelölésénél a római szám a csomót, az arab szám a levelet jelzi, a recto (a) és verso (b) feltüntetésével. Tehát például: (II. 3b). A könnyebb olvashatóság végett nem tartottuk érdemesnek a sokszor hevenyészve tett feljegyzések helyesírását és központozását követni. Erre utal idézőjelek helyett a kurzív szedés. 5. RMK I. 573. 6. Ez a kifejezés feltehetően az alább „Fejérvári úr" néven említett Fejérváry Gábor (1780—1851) archeológusra vonatkozik, aid — részben unokaöccsével, Pulszky Ferenccel — bejárta Európát, s járt olasz földön is. Atyjának, Fejérváry Károly (1743—1794) régiséggyűjtőnek egyik kézirata ezt a címet viseli: Commentatio de moribus ac ritibus Ruthenorum (OSZK Kézirattár, Quart. Lat. 2056). Ez azt sejteti, hogy az egyébként Sáros megyéből való családnak ruszin kapcsolatai is lehettek, innen a „rusnyák" megjelölés. Fejérváry Károly egyébként szintén összeköttetésben állott Jankovich Miklóssal (vö. OSZK Kézirattár, Fol. Lat. 35). 7. Gróf Majláth József (1737—1810), akit 1801-ben a velencei olasz udvari kancellária elnökévé nevezett ki /. Ferenc. 8. Régi Magyarországi Nyomtatványok. Budapest, 1971. 354. tétel. 9. Jelzete RMK II. 136a. 10. „Maximo Solatio, et non absque summo Animi motu Zagrabiae 5a Dec: 1841. apud Dominum Samuelem Nemes Litterati conspexi hanc Nationalis Verböcziani Tripartiti Versionem, — dolendum unice, quod Titulus ipse desit. — magis autem doiendum foret, quod hic Thesaurus pro Croatis tarn rarus, assiduis Curis, et infatigabili sudore Domini Nemes — conquisitus ex Regno hoc vetustatibxis celebri, sed has colligentibus inope efferatur, — nisi me Dominus Nemes verbo honesti Viri affidasset, — quod Nationalem hunc Thesaurum benignissimis manibus Serenissimi Domini Caesareo-Regii Archi-Ducis Regni Palatini Summi Nationis Hungaricae, ac ita Constitutione sociae Croaticae praesentare ve lit — illud desiderium habens, — ut Liber hic pro Nationali Museo comparetur. Zagrabiae 5a Dec 1841. Nobilis Sigismundus Fodróczy de Eadem, et Borkovecz I[nclitae] Tabulae Regnorum Dalmatiae, Croatiae, et Slavoniae Judiciariae Assessor." 11. „Egregius Dfominus] Fodrotzi cicius scribebat in Libro meo ad quem nullám debuisset habere Curam, quoniam Ego, non a supra scripta et dicto Domino, sed a S[pectabili] Domino Gáj cum omni jure teneam, nee me optime intellexit E[gregius] Dfominus) Fodrotzy, quoniam ego apaream Magnifico Domino Nicoiao Jankovits comendare sieque dicam putare, cum caeteris insignis antiquitatibus patriis, pro Museo nationali, Regnum vel Natio recomendande a Serenissimo principe Archi Duce et Regni Palatino tenentur. N[emes]." A könyvben egyébként a következő possessor-bejegyzések találhatók: Mychael Dobr parochus Obornu, A. Barichevich, J. Polukoczy, Thomas Erdeodi és L. Pakatoss. 12. Csatkai i. h. 13. RMK III. 2120. Venetiis 1660. 14. A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának magyar történeti és irodalomtörténeti kiállítása. = Magy. Könyvszle. 1877. 262. 1. 15. Jelzete: Fol. Hebr. 1. 16. Kohn Sámuel: A Magyar Nemzeti Múzeum héber kéziratai. = Magy. Könyvszle. 1877. 23-24. 1. 17. Vö. Bartoniek Emma: Codices manu serinpti latint. Vol. I. Codices latini medii aevi,, Bp., 1940. 329