AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara és a könyvek

elkezdett történeti munkáját „buzgalommal és kitartással" folytassa. Hogy kedve még nagyobb legyen a munkához, a királyi határozat az ilyen állásoknál szokásos kaució-kötelezettség alól is felmentést ad.

19 Berger történetírói munkásságát az udvar annyira méltányolta, hogy harmincadosi állását még unokaöccsére is átruházhatta.

20 Berger nagyon termékeny történeti és politikai író volt. Az Apponyi Hungarica és a Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár által ismertetett tizennégy műve közül azonban csak egyetlen egy, a Symbolum Sacrum et Augustum decern Reginarum Hungáriáé

21 jelent meg Magyarországon, Pozsonyban. A többi tizenhárom az országon kívül: hét Bécsben, öt Prágában és Olmützben, egy pedig Frankfurt am Mainban, valamennyi latin nyelven. Bár hazánkban neve ma kevéssé ismert, kora jól ismert és kitüntetett írói közé tartozott. Nemcsak császári, de még portugál kitüntetést is kapott.

22 Valamivel később Guttovieni József, a pozsonyi evangélikus iskola rektora is kapott egy ízben 50 forintnyi segélyt.

23 1682-ben pedig Ritter Pál, a Novus Scanderbeg és a Fata et Vota című művek szerzője kapott 100 forint jutalmat Lipót császártól, kinek poétikai művét ajánlotta.

24 Mindezek a határozatok — a Bergerre vonatkozót kivéve — a Kamarát csak passzív, kiutaló szerepben mutatják be. A Kamara feladata itt csak annyi volt, hogy elő kellett teremtenie a királyi határozatban megjelölt összeget. A Kamara tanácsának arra, hogy kinek fizessenek és mennyit, nem volt befolyása. A határozatok közlését nem is annyira fontosságuk, mint inkább az érintett személyek érdekessége indokolja. Nagyobb a jelentősége a XVII. századtól a kamara kapcsolatának a könyvkötőkkel és a nyomdászokkal. A Kamara számadáskönyveit, jegyzőkönyveit, egyes nagyobb összeírásait, néha azonos tárgykör szerinti iratcsomóit is a jobb megőrzés végett bekötötték. Ez a szokás már a XVI. században is megvolt, a XVII. század elejétől számos fennmaradt dokumentum a tanúja ennek. (Például a Rationes Perceptoriales kötetei, a Kamara számadáskönyvei, melyek egykorú kötésben maradtak ránk.) A Kamara jegyzőkönyvei pedig fehér pergamentbe vannak bekötve. Ezek a kötések néha egyszerűbbek, néha azonban díszesebbek, préselt mintázatokkal. Ez a munka, ha nem is tette ki egy könyvkötő állandó, egész évi elfoglaltságát, a megrendelések azért éppen elégséges jövedelmet jelentettek ahhoz, hogy egy egyébként nehezen prosperáló könyvkötői műhely számára a stabilitás bázisát adják. Csodálkozhatunk-e, ha ilyen körülmények között 1667 óta a Kamarának állandó könyvkötője van, Kochberger Jakab személyében. Ot utóbb e megbízásában fia, Kochberger János Mihály követte. A két Kochberger, apa és fiú, sőt a fiú özvegye is együtt több, mint hetven éven át voltak a megbízatás birtokában és dolgoztak a Kamara számára.

25 A könyvkötő azonban a kor szokása szerint egyszersmind könyvkeresdedéssel is foglalkozott, a könyvterjesztésben is szerepet vállalt. Kochberger János Mihály kapcsolatának a Kamarával igen jövedelmezőnek kellett lennie, mert 1717-ben 102 forint 40 dénárt kap, majd újabb 10 forintot azért a papirosért, amit tőle vásároltak. Az 1717. évi október 17-i decretum Bancale értelmében pedig további 100 forintot utalnak ki neki az 1714 óta végzett munkáért.

26 Állandó könyvkötő foglalkoztatása a Kamara részéről azzal járt, hogy egy stabil papír- és könyvforgalmi vállalkozás maradandóan gyökeret tudott 20* 307