AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara és a könyvek

verni Pozsonyban. Hogy Kochberger könyvkereskedéssel is foglalkozott, az valószínűsíthető abból is, hogy a Decades 1744. évi 3. variáns kiadásának címlapján a „Posonii, Typis Royerianis MDCCXLIV" impresszum után a „Sumptibus Joannis Michaelis Kochberger bibliopolae per Cameram Regiam" megjegyzés áll.

27 Ez azonban arra is enged következtetni, hogy Kochberger nemcsak könyvkötői és könyvkereskedői, hanem olykor kiadói tevékenységet is folytató vállalkozó volt, akinek vállalkozásához a biztos alapot éppen a Kamarához való viszony adta meg. Minthogy neve a kamarai jegyzőkönyvekben a részére szóló kiutalásokkal kapcsolatban szerepel, biztosnak tekinthető, hogy papiros- és könyvkereskedője is volt a Kamarának, akitől mind a papír és írószer, mind pedig a könyvszükségletet a hivatal számára biztosították.

28 Ez a könyvszükséglet elsősorban a hivatal működéséhez is szükséges naptárakra vonatkozik, de alkalmilag más munkákat, például jogi könyveket is rendelt a Kamara. Naptárak rendeléséről már a XVII. század közepéről tudunk.

29 Ez a gyakorlat természetesen a XVIII. században is fennállt. Kochberger özvegye úgy látszik nem sokáig maradt a kamarai könyvkötő és könyvkereskedő megbízatása birtokában. 1747-ben ugyanis Fürstenbusch Jakab folyamodik a Kamara tanácsához, hogy kamarai könyvkötő lehessen.

30 A könyvkötő ekkortájt név említése nélkül szerepel a jegyzőkönyvekben. Nem lehettek vele túlságosan megelégedve. Mikor az ismeretlen nevű könyvkötő 1751 decemberében újévi ajándékot kér és nehezményezi, hogy a Helytartótanács mással végezteti a könyvkötői munkát — a Kamara tanácsa a kérést Puchner számvevőmesterhez továbbítja.

31 1752. január 3-án Puchner megadja a választ a Kamara tanácsának: a Helytartótanács ez évben — mondja — a másik könyvkötővel, Spaiserrel végezteti a neki szükséges munkákat, mert az sokkal olcsóbban dolgozik. Erre a Kamara tanácsa is határozatba hozza: írásban keressék meg a „cameralis bibliopolá"-t, nyilatkozzék, megfelel-e számára is az olcsóbb ár, s ha igen, fogadja el, mert ha nem, a Kamara is Spaisernak fog megbízást adni.

32 A Kamara könyvkötője alighanem belenyugodott ebbe a megoldásba, de hosszú távra mégis Spaiser bírta az iramot. Már az 1730-as évek végén is ő adta ki azokat a naptárakat, melyeknek kelendőségét a bennük foglalt tiszti címtárak biztosították. Figyelemre méltó a Kamara és a nyomdák kapcsolatának kezdete is. Ismert tény, hogy Ferenczffy Lőrinc, II. Ferdinánd király udvari titkára nyomdát létesített Bécsben, ahol különféle könyveket adott ki. Ez a sokoldalú és tevékeny ember pályafutását 1611-ben kezdte el. Bár nem a Kamara státusába tartozott, fizetését mindvégig onnan kapta 1640 októberében bekövetkezett haláláig.

33 Nyomdáját a maga kezdeményezéséből, saját pénzén rendezte be, s ebben, részben hivatalos támogatással, részben egyéni kedvtelésből, törvénycikkeket és más műveket nyomtatott és adott ki. Sokat kellett dolgoznia, mert midőn nyomdáját Lippay esztergomi érsek és kancellár megvette, betűi már igen kopottak voltak.

34 Ferenczffyben a nyomda felállításának gondolata talán már Magyarországon felmerült, de megvalósítania csak Bécsben sikerült. Hogy a nyomda felállításában talán szerepet játszott a kamarai ügykezelésnek sok munkát és fáradságot megtakarító nyomtatott űrlapok készítésének ötlete — ez lehetségesnek tűnik, de nem bizonyítható. A XVII. századból ilyen előre nyomtatott szövegű vagy rovatolt űrlapokat nem ismerünk: a következő évszázad elejéről azonban már több hasonló maradt fenn, melyeknek használata különösen a Kamara alá tar308