AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Takács Menyhért: A bibliográfiai hivatkozások, a cikk-kivonatok (analízisek), a szerz?i összefoglalások és szabványosításuk

A bibliográfiai hivatkozások nemzetközi szabványosításának kérdéséhez tartozik, hogy az ISO/Te 46 lengyel tagja 1962-ben jegyzéket állított össze a bibliográfiai hivatkozásokban gyakrabban szereplő rövidítésekről. Ezt a jegyzéket előbb 1962-ben Párizsban, majd 1964-ben a budapesti ülésen tárgyalták. Itt elhatározták, hogy az ISO/Te munkabizottsága a lengyel tagszervezettel együtt elkészíti a végleges szöveget. Ez meg is történt és a javaslatot mint 1281 sz. ajánlástervezetet a Tanács elé terjesztették. Külön szabványajánlás készül a szabadalmak bibliográfiai hivatkozásai tárgyában. Olaszország dolgozott ki egy erre vonatkozó ajánlástervezetet. A moszkvai értekezleten elhatározták, hogy ez ajánlástervezet címét — az eredeti olasz javaslattól eltérőn — References bibliograpkiques. Elements essentiels et complémentaires. Description des Brevets-re változtatják. Egyébként Olaszország megbízást kapott, hogy a Szovjetunióval együtt készítsen újabb előtervezetet. A kivonatok (analízisek) és szerzői összefoglalások nemzetközi szabványosításában az első lépést tulajdonképpen az UNESCO tette meg. A tudományos dokumentumok analízise tárgyában 1949-ben Párizsba összehívott nemzetközi konferenciája, felhasználva a Royal Society előkészítő munkálatait, elhatározta egy kiadvány megjelentetését a szerzői összefoglalások tárgyában. A kérdéses kiadványt, amely Guide pour la redaction des resumes d^auteurs címen látott napvilágot, a C.I.U.S. (Conseil International des Unions Scientifiques) azonnal elfogadta. Az ISO, illetve ennek 46-os technikai bizottsága csak ezt követően kezdett foglalkozni a kérdéssel. 1952 júliusában közzétett egy előtervezetet (n° 192 Normalisation des comptes rendus analytiques), 1952 októberében pedig Koppenhágában úgy határozott, hogy ezt, valamint az UNESCO e tárgyban készült fenti kiadványát fogadja el a további munkálatok alapjául. 1953-ban újabb előtervezet jelent meg (n° 264), amelyet 1954-ben Brüsszelben vettek tárgyalás alá. A brüsszeli tárgyalások eredményeképpen ismét átfogalmazásra került sor. Az átfogalmazott szöveget még 1954-ben körözni kezdték a bizottság tagjai közt. A beérkezett megjegyzések alapján 1956-ban két újabb szöveg született. A vita elsősorban terminológiai kérdésekről folyt. Igyekeztek meghatározni a szerzői összefoglalást (analízist) és a kivonatot, valamint a kettő különbségét. Miután ezeket a kérdéseket szerencsésen tisztázták (?) végre 1961 decemberében ISO R 214 szám alatt napvilágot látott a szabványajánlás Analyses et resumes d'auteurs címmel. Az ajánlás párhuzamosan adja az elemzések vagy kivonatok (analyses) és a szerzői összefoglalások (resumes d'auteur) szabályait. Öt fejezetből áll: az első a meghatározást adja, a második a céllal, jelleggel és tartalommal foglalkozik, a harmadik a szövegezést tárgyalja, a negyedik a bibliográfiai hivatkozásokra és a fordítás kérdésére tér ki, míg végül az ötödik a külalakot szabja meg és arról beszél, hogy miképpen használható fel a szerzői összefoglalás a kivonatok (analízisek) készítéséhez. Az UNESCO tovább is foglalkozott a kivonatok és szerzői összefoglalások kérdésével. 1962 júliusában közzétett egy kiadványt Code du bon usage en matiére de publications scientifiques címen. A Code-ot egyhangúan elfogadta a Federation Internationale de Documentation, a Conseil International des Unions Scientifiques, a Federation Internationale des Assosiations de Bibliothécaires és az Organisation Internationale de Normalisation egyesített bizottsága. Helyesléssel fogadta 272