AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)
III. Az OSZK munkáiból - Takács Menyhért: A bibliográfiai hivatkozások, a cikk-kivonatok (analízisek), a szerz?i összefoglalások és szabványosításuk
A BIBLIOGRÁFIAI HIVATKOZÁSOK ÉS A TARTALMI KIVONATOK (ANALÍZISEK) ILLETVE ÖSSZEFOGLALÁSOK NEMZETKÖZISZABVÁNYOSÍTÁSÁNAK TÖRTÉNETE ÉS EREDMÉNYEI A bibliográfiai hivatkozások nemzetközi szabványosításának munkája az ISA n° 3/1938 szeptemberi tervével (Indications bibliographiques de litres) indult meg és az ISO 465-47 Hágában 1948-ban tárgyalt tervezetével (Directives générales pour les indications de titres de littérature) folytatódott. Rómában 1951-ben, mivel nem tudtak megegyezésre jutni, elhatározták, hogy két részre osztják a tárgyat (Citations bibliographiques és Béférences bibliographiques). 1 Sok huzavona után két ajánlástervezet született és került körözésre az ISO tagjai között (ISO n° 23 Citations bibliographiques, 1953 május és ISO n° 24 Béférences bibliographiques, 1953 augusztus). A két javaslat között az a különbség, hogy az egyik a rövid (elgondolásunk szerint a második fázisú) hivatkozásokra vonatkozik és elsősorban a tudományos munkák (cikkek, könyvek) szerzőinek ilyen irányú feladatait kívánja megkönnyíteni, míg a másik a részletesebb (elgondolásunk szerint az első fázisú) hivatkozások (bibliográfiák, referáló lapok) szükségleteit tartja szem előtt. Mivel ezt a két tervezetet nem fogadta el a tagok többsége, 1954 júniusában egy Brüsszelben összeült munkacsoport, a tagok észrevételeit figyelembe véve, új tervezetet készített. A munkacsoport 1955 októberében tartott újabb ülést Brüsszelben. Elhatározták, hogy elvetik a bibliográfiai idézés (citation) és hivatkozás (reference) megkülönböztetést és egységes tervezetet készítenek, amely kiemeli a bibliográfiai hivatkozások lényeges elemeit. Ez a kiemelt, lényeges elemekre vonatkozó tervezet el is készült és az ISO tagállamok hozzájárulását elnyerve mint ISO R 77. ajánlás (Béférences bibliographiques. Elements essentiels) 1958 decemberében meg is jelent. Ezt követően 1962 januárjában elkészült egy előtervezet n° (Sec. 390) 620, amely már nemcsak az identifikáláshoz nélkülözhetetlen lényeges elemeket tartalmazta, hanem azokat a kiegészítő elemeket is, amelyek a lényegesekhez hozzáfűzhetők, hogy közelebbi jellemzését adják a hivatolt írásműnek. Annak ellenére, hogy a bibliográfiai szabályok bizonyos mértékben el kell hogy térjenek a katalogizálás szabályaitól, mégis kívánatosnak látszott egybevetni az előterv adatait a katalogizálás szabályai tárgyában Párizsban 1961-ben tartott nemzetközi értekezlet eredményeivel. Ez megtörténvén, az 1962. évi párizsi összejövetelen elhatározták az ajánlástervezet elfogadását, 1964-ben pedig kiadták az ISO/Te 46 tagjainak megvizsgálásra. Végül 1968 márciusában megjelent mint ISO R 690 ajánlás Béférencesbibliographiques. Elements essentiels et complémentaires címen. Az új ajánlás összefoglalva adja a bibliográfiai hivatkozások lényeges és kiegészítő elemeit, a lényeges elemeket dőlt betűs szedéssel kiemelve. Maga az elég terjedelmes mű 10 fejezetből és több paragrafusból áll. Az 1—3. fejezet az általános kérdések és a hivatkozások formáinak felsorolása után röviden megjelöli a lényeg kiegészítő elemeket, példákkal illusztrálva. A 4. fejezet az elemek sorrendjére nézve ad irányítást, míg az 5—10. fejezetek az egyes elemekre vonatkozó részletes ajánlásokat ós a bibliográfiai hivatkozások külalakjára vonatdozó előírást tartalmazzák. 271
