AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Takács Menyhért: A bibliográfiai hivatkozások, a cikk-kivonatok (analízisek), a szerz?i összefoglalások és szabványosításuk

jük be a szoros identifikáláshoz szükséges adatokkal. Adatközléséből meg kell tudnunk állapítani nemcsak azt, hogy a hivatkozott írásmű témánkba vágó kérdést tárgyal-e, hanem azt is, hogy témánk és elgondolásunk szempontjából milyen jelentőségű. A másik fajtájú bibliográfiai hivatkozásra az egész munkafolyamat utolsó fázisában van szükség. Arról a hivatkozásról van itt szó, amellyel a könyv vagy cikk szerzője él, amikor valamely, a munkájában felhasznált, adatnak a forrását kívánja közölni. Ennek a hivatkozásnak nem kell semmiféle közelebbi tájékoztatást nyújtani a felhasznált forrásról, mert hiszen, amit róla a hivatkozó mondani kíván, azt a szövegben magában közli. Ezért ehhez a hivatkozáshoz elégséges azoknak a minimális adatoknak megadása, amelyek a hivatkozott könyv vagy cikk megfelelő helyének megtalálásához szükségesek. A cikk-kivonatok (analízisek), illetve szerzői összefoglalások is tulajdonképpen két fázisban és kétféle fajtában kerülnek itt alkalmazásra. Az első fázis az, amikor a kutató, a teljes irodalmi anyag áttekintése után, elkezdi selejtezni azokat a munkákat, amelyekkel nem kíván közelebbről foglalkozni. Ebben a fázisban olyan természetű kivonatokra vagy összefoglalásokra van szükség, amelyek pontos tájékoztatást adnak a munka tartalmáról. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy csak a tartalmáról, a munka saját formája elhanyagolható, sőt — amint azt még látni fogjuk — elhanyagolandó. A tartalmi mozzanatok fontosságát viszont azért hangsúlyozzuk, mert ezeknek a kivonatoknak és összefoglalásoknak az a célja, hogy kirostálhassuk azokat a munkákat, amelyekre nincs szükségünk, amelyeket nem olvasunk el, ezt pedig csak a tartalmi adatok lehető alapos ismeretében tehetjük meg. Egészen más a feladata azoknak a kivonatoknak (analíziseknek), illetve összefoglalásoknak, amelyekre a másik fázisban van szükségünk. Ez a másik fázis akkor következik be, amikor már kiselejteztük a fölösleges anyagot és kiválasztottuk azokat a munkákat, amelyekkel behatóbban kívánunk foglalkozni. Itt a kivonat, illetve összefoglalás feladata nem az, hogy a munka mellőzését indokolja, hanem az, hogy olvasását megkönnyítse. Ebben a fázisban rendszerint már többé-kevésbé tájékozottak vagyunk a munka tartalma felől, tudjuk, hogy mik a legjelentősebb, számunkra legfontosabb megállapításai, csak azt kell megtudnunk, hogy hol vannak azok a megállapítások. Röviden: tájékozódni kell tudnunk a munkában, ehhez pedig okvetlenül szükséges szerkezetének, felépítésének, azaz formai mozzanatainak ismerete is. Mivel a tartalom forma nélkül (illetve más, egyszerűbb formában) közölhető, de a forma tartalom nélkül aligha, természetes, hogy ez, a másik fázisban szükséges, más fajtájú kivonat, illetve összefoglalás terjedelmesebb, mint az első. 2. Amikor tájékozódni akarunk valamely szakma irodalmában, tudni kívánjuk, nem merült-e fel valami új probléma, nem jelent-e meg olyan írásmű, amelyet a szakembernek ismernie kell — tulajdonképpen nem keresünk olvasnivalót. Itt az optimum ha magából a bibliográfiai vagy dokumentációs munkából megtudjuk mindazt, amire szükségünk van úgy, hogy az ott tárgyalt könyveket vagy cikkeket nem is kell elővennünk. Az irodalomkeresés esetében többféle bibliográfiai, illetve dokumentációs munkát is segítségül hívunk, míg eljutunk magához a forrásul használt írásműhöz és annak megfelelő helyéhez, az irodalmi tájékozódásnál ezzel szemben az a kívánatos, hogy egy helyen, egy munkában találjuk meg mindazt, ami az újabb 268