AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)
III. Az OSZK munkáiból - Takács Menyhért: A bibliográfiai hivatkozások, a cikk-kivonatok (analízisek), a szerz?i összefoglalások és szabványosításuk
termés áttekintéséhez szükséges. Persze bizonyos fontosság szerinti értékelésre, a jelentéktelenebb munkák kiszűrésére itt is sor kerül. Itt is akadnak művek, amelyeknek elég ismernünk szerzőjét és címét s akadnak olyanok, amelyekről egészen részletesen kívánunk informálódni, még az is előfordulhat, hogy egyiketmásikat kézbe kell vennünk. Röviden azt mondhatnók, hogy az irodalom-összeállítás és az új irodalomban való tájédozódás esetében az elvégzendő „passzív" bibliográfiai munka mozzanatai nem különböznek lényegesen, az eltérés közöttük mindössze annyi, hogy amikor az újabb irodalmi termés felől tájékozódunk a gyorsabb, és persze nagyobb vonalú, áttekintés érdekében mellőzzük a kutató munkát és igyekszünk egy helyen megkapni mindazt, ami informálódásunkhoz szükséges. Ebből következik, hogy itt is szükségünk van mindazokra az adatokra (talán a második fajtájú bibliográfiai hivatkozást kivéve!), amelyeket amott felsoroltunk, úgy azonban, hogy azok mintegy lépcsőzetes elhelyezésben egy helyen legyenek megtalálhatók. A BIBLIOGRÁFIAI HIVATKOZÁSOK ÉS A TARTALMI KIVONATOK (ANALÍZISEK), ILLETVE ÖSSZEFOGLALÁSOK SZABVÁNYOSÍTÁSA A szabványosítás — mint minden területen — itt is munka-, idő- és költségmegtakarítás jelent. A bibliográfiai hivatkozások esetében könnyen belátható, hogy mennyi megtakarítással jár például a bibliográfiai adatok egymásutánjának rögzítése (nem kell minden adathoz hozzáírni, hogy mit jelent; a sorrend egyértelműen meghatározza, hogy melyik a szerző neve és melyik a cím — ami szintén lehet név). Ugyanígy idő-, munka- és költségmegtakarítást jelent a megfelelő rövidítések alkalmazása is. A legnagyobb szolgálatot itt talán mégis azzal teszi a szabványosítás, hogy — figyelembe véve a bibliográfiai hivatkozások említett kétféle feladatát — megszabja azokat az adatokat, amelyeket a hivatkozásoknak tartalmazniuk kell. Hibás ugyanis — mert hiányos — a hivatkozás akkor, ha a felsorolt adatok alapján nem lehet megtalálni és elővenni az írásművet, de akkor is, ha elő kell venni, hogy megállapíthassuk, hogy nincs rá szükségünk (pl. magas színvonalú szaktudományi cikket keresünk, és a cím nyomán politikai napilajara bukkanunk, mert a bibliográfiai adatok közül hiányzik a méret és a periodicitás megjelölése). A kivonatok (analízisek) és összefoglalások esetében még fokozottabb jelentősége van a szabványosításnak. Említettük, hogy az irodalom növekedése ma már olyan méreteket öltött, hogy egy-egy szakma sőt hovatovább egy-egy részletkérdés teljes irodalmának átolvasása lehetetlen. A szükséges tájékozódást tehát anélkül kell megszereznünk, hogy minden munkát elolvasnánk. Ezt hivatott biztosítani a tartalmi kivonat (analízis), illetve összefoglalás. De hivatásának csak akkor felel meg, ha rendeltetésével tisztában van és annak megfelelő egységes elvek szerint készült. Teljességgel célját téveszti, és csak több olvasásra kényszerít az olyan, amely — még ha közvetve is — értékelő megállapításokba bocsátkozik vagy minden esetben kedvet akar csinálni az egész munka elolvasá269