AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

III. Az OSZK munkáiból - Fazakas József: Pótlások Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez. Az Országos Széchényi Könyvtárban levő, bibliográfiailag még le nem írt régi magyar nyomtatványok. (6. közlemény.)

111. Wien 1671. Fossner Bernát. SANCTVS | MAURITIUS | Inclytae Nationis Saxonicae Tu- I telaris. | A RELIGIONE, & FORTTTVDINE MILITARI | laudatiliimus | In Bafilica D. Stephani Proto-Martyris Annua | Panegi/ri celebratus | DEFE­RENTE | Admodum R. P. SIGISMVNDO RVKELL | é Soc. IESV AA. LL. & Phil Doctore, Collogij [!] Pazmaniani [ Régente, & Inclytae Nationis Saxo­nicae | Procuratore Clariffimo | Per Reverendum, Nobilem, & Doctiffimum Domi­num | BERNARDVM FOSSNER, | SS. Theol. Audit. Collegij Pazmaniani | Alumnum. | VIENNAE AUSTRIAE | Typis JOANNIS BAPTISTÁÉ HACQUE. Anno M.DC.LXXI. 4°, 4 sztl. lev. A szerző Lencsovich György apát, szepesi őrkanonoknak, mint pártfogójának ajánlja beszédét. Lencsovich a genealógiai szakirodalom szerint 1666. december 15-én kapott címeres nemeslevelet I. Lipót királytól. A címerében levő pelikán madárra utal is a szerző ajánlásá­ban. Fossner Bernát valószínűleg abból a családból való, amelyet ,,Fossnar" néven említ Kempelen, s amely a Lencsovich családdal egyszerre, vagyis szintén 1666. december 15-én kapott nemességet (1. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp. 1911—1932. 6. köt. 368. 1., ill. 4. köt. 176. 1.). Az adományozottak Kempelen szerint Fossnar Bernát és társai. A rendkívül hasonló vezetéknév, a keresztnév azonossága és az a tény, hogy szerzőnk nemes, márpedig genealógiai lexikonaink Fossner nevű nemes családot nem ismernek, arra enged következtetni, hogy a kétféle névalak ugyanarra a családra vonatkozik. Az egyidejűleg nemességre emelt két család nyilván kapcsolatban volt egymással, s így érthető, hogy Len­csovich pártfogója volt Fossnernek, akit genealógiai forrásunk alapján szintén a szepesi káptalan területére valónak tarthatunk. Fossner megbízója, Rukel Zsigmond, horvátországi, varasdi születésű férfiú, aki miután kilenc évig a bécsi Pazmanaeumnak volt az igazgatója, hat évig Sopronban is működött és végül Kőszegen halt meg 1681-ben (1. Sommervogel, Carlos: Bibliotheque de la Compagnie de Jesus. Bruxelles—Paris, 1890—-1932. Bibliographie. 9. köt., 827. hasáb). (Jelzete: KHK III. 2552,/c.) 112. Wien 1692. LAUREA | PHILOSOPHICA, | Quam | DIVAE | CATHARINAE | VIR­GINI, ET | MARTYRI, | Philofophicae Facultatis Tutelari, \ E quinquaginta Orationibus Pane- | gyricis per totidem annos in Bafilica Divi | Stephani Proto­Martyris dictis con- | textam obtulit | Inclyta Facultas Phüofophica Viennenfis, \ Dum | Annua Ejufdem Patronae íolemni- | tas fub Gradűs Philofophici íche­mate | celebraretur, ] Sub | Adm. R. P. GABRIELE HEVENESI, 1 éSoc. JESU, A A. LL. Philofophiae, & SS. Theologiae | Doctore, Inclytae Facultatis Philofo­phicae p. t. | Decano ípectabili. | Perorante Praenobili Adolefcente, | BALTHA­SARE FRANCISCO ä NOLLARN ! de Notténftein, Auítriaco Viennenfi, Rhe­tori- | cae ítudioío. | Die XXV.Novembris, Anno M.DC.XCII. [ Viennae Auftriae, typis Leopoldi Voigt, Univ. Typogr. 12«, [12], 560, [22] 1. Ezt a beszédgyűjteményt a bécsi egyetem bölcsészeti kara adta ki a magyar Hevenest Gábor dékánsága idejében. Mivel a címlapon az ő neve is ott van, régebben az ő munkái közé sorolták (1. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 4. köt. Bp. 1896. 837. hasáb, 20. 229

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom